Miért nyűgöz le legtöbbünket Marilyn Monroe szépsége? Talán azért, mert kiáradó fénye megvilágítja bennünk azt a bizonyosságot, hogy az Isten férfivá és nővé teremtette az embert? Vagy nem is Marilyn fenséges lénye kápráztat igazából, hanem csak az a mítosz, ami tragikus életét átöleli? A legenda korbácsolja fel érzéseinket, az manipulálja még a látásunkat is? Kaiser László izgalmas kis könyvecskéjében ilyesféle kérdéseket feszeget, miközben három színművész és négy filmrendező különös portréját rajzolja meg lendületes, ám pontos tollvonásokkal. Németh László egyik jegyzetében ezt olvashatjuk: „Az író valamikor a nemzet tanítójának képzelte magát.” Kaiser – még ha nem is ekkora igénnyel adja elő mondandóját – oknyomozó tárgyilagosságával, közérthetőségre törekvő és érdekfeszítő gondolataival, kézenfekvő hitelességével nemcsak szórakoztatja, de egyben tanítja, képzi is olvasóját. Az olvasót, akitől Kaiser senkit sem tisztel jobban.
A közismert író 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán, egyik tanára Nemeskürty István volt. Talán tőle ragadt rá az a tényfeltáró, alaposan körültekintő szemlélet és írásmód, mellyel a könyv szereplőinek életrajzát elkészítette. A színfalak és a smink mögül elénk varázsolja Greta Garbo és Marilyn Monroe hétköznapi szorongásait, bepillanthatunk a színész-filozófusként számon tartott Mensáros László tépelődő, ám az Istenbe vetett hitet mindig vállaló és megvalló magánéletébe is. (Ez utóbbiról a szerző megjegyzi: „Ki más sorolhatta volna hitelesebben az 56-os áldozatok nevét 1989-ben a Hősök terén, Nagy Imre és társai koporsója mellett, mint ő, aki kétszer járta meg a kommunisták börtöneit, előbb 1949-ben, majd 1956 után.”)A négy filmrendező bemutatásakor Kaiser mesterien ábrázolja a művekre is kiható politikai, szociális és kulturális hátteret. Mit jelentett a filmművészetnek Szőts István, Ranódy László, Francois Truffaut és Bódy Gábor személyes sorsa? Kaiser László könyvéből erre is választ kapunk.
(Kaiser László: Egyéniségek és filmművészet, Hungarovox Kiadó, 2010)