Legyen vihar, legyen ordító,
hallja csak meg minden halandó,
hogyan kell az égig emelni,
Szentírás hitével tisztelni
Ússzon bíborban, ússzon kékben,
ébredjenek fel rá az égben,
mi ez a földi lélek-tangó,
arcokat ámulatba hajtó.
Álmodni kell, álmodni szabad,
tied, enyém, csupán ez marad,
s ha majd múlt tükrébe nyúl kezünk,
tudjuk, mire is „emlékezünk”.
Érintések nélkül szeretünk,
mert úgy rendelte a végzetünk,
s ha majd egyszer csendben eltűnünk,
egymás szavaiba vegyülünk.
11 hozzászólás
Ez nagyon-nagyon jó Andika! Gyönyörű lélek-tangó…
Szeretettel
Ida
Köszönöm kedves Ida! 🙂 Örülök, ha tetszett. Szeretettel: Andika
Hűha…ez nagyon szép Andika.
Betakarom csillagokkal: oroszlán
Kedves Oroszlán! Nagyon szépen köszönöm, és azt is, hogy olvastál. Szeretettel: Andika
Szép! Gratulálok! Attila
Ez a tangó biz' maradandó!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm kedves Attila és Zsolti! Örülök, hogy itt jártatok. Szeretettel: Andika
Drága Andika!
Szenvedéllyel írod a sorokat, páros rímeiddel. Hiszen a tangó is egy szenvedélyes tánc. Remekül sikerült áthoznod a versen keresztül…Puszillak: Lyza
Drága Lyza! Köszönöm kedves és megtisztelő szavaid. Örülök, hogy tetszett. Szeretettel ölellek: Andika
Kedves Andika!
Örülök, hogy mostanában soraid ismét olvashattam!
Talán új verseid gyémántja ez a "Lélek-tangó"
Magával ragadó! 🙂
Drága Dóri! Emlékszem ám rád! 🙂 Nagyon örülök, hogy tetszett és nálam jártál. 🙂 Szeretettel ölellek: Andika