Távolodó-táguló Ég
töltelék-törmelékeként,
mint légies csillám lebeg,
és szárnyak nélkül is szárnyal,
találkozik fénnyel, árnnyal,
megváltás mocskával, bűnnel,
eltűr mindent, amit tűrhet.
Anyagnak, húsnak nemtője,
semlegesen szürke, és oly
törékeny, mint a teremtés.
Emberlét nélküle nem volt,
s nem lesz, míg forog-kavarog
éden-égben a csillag-lét.
Kénye-kedvére van minden,
ami veled megtörténhet:
egy a jósolható sorsa,
párducnak és gödölyének.
Elődöknek eredete,
utódoknak öröksége;
élet-enyészet-tikokat
rejt: keltet, éltet, elveszejt.
*
Feltörhetetlen a titok
aranykulcsát őrző láda,
s meg nem fejthető talánya:
hogyan is lehet egyszerre
ura életnek, halálnak.
10 hozzászólás
kedves János!
Az első két versszak tetszett igazán, de rendesen el kell hozzá mélyülni, aztán tisztán kirajzolódik a galaktikus köd, s a belőle teremtődő ember.
gratulálok: Cal
Kedves Cal!
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözöllek:SzJ
Szia János! 🙂
Már megint ez a fránya gondolkodás. :))) Nincs ellenemre, szívesen teszem. A "porból lettünk… és…" engem elgondolkodtatott, csak azt hiszem, ez a vers nem egészen arról szól. 🙂
Mindenképpen szerettem volna tudatni ezt az eszmélést, és szerintem egyáltalán nem lepődsz meg, ha majd kisvártatva újra megjelenek itt, egészen más verzióval. 🙂 (Már ha merek. :)))
Köszi a gondolkodtatást! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A por teremtő és pusztító. Életnek, halálnak nemtője és nemzője. Eddig megfejthetetlen titok, talány.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Mondottam, hogy jövök még. :)))
Olyan megvilágításba helyezel dolgokat, amilyen szemszögből még soha nem néztem.
Egészen biztos, hogy nem én fogom megfejteni, de a talányokat kifejezetten kedvelem. Képes vagyok agyalni rajtuk, méghozzá elég sokáig. 🙂
Említettem már párszor, hogy éppen ez a jó a verseidben.
Talán nem vágsz kupán, ha harmadszor-negyedszer… is besomfordálok ide. 🙂
Amúgy addig még agyalnom kell. :)))
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én várlak…
… és nemhiába, mert csak-csak felötlött bennem még néhány dolog. Például nemrégiben fedeztem fel, hogy versednek sokatmondó a ritmusa. Kántálva bizony éppen ott nyomatékos, ahol erősíteni kell. Szerintem sok-sok cserfes hozzászólásomban még egyszer sem tértem ki a zeneiségre, pedig számomra ez igen fontos momentum. 🙂
Mondottam volt, hogy jövök még. 🙂 Már jártam itt néhányszor, csak hallgatagon. Ritkán írsz, de mindig vonz a mondanivalód, mert komoly, mert megfejtésre vár, mert tükör elé állít, önértékelésre ösztönöz.
Annyi minden van itt nálad, hogy ahányszor betévedek, mindig új dolgokat találok.
Kár, hogy ritkán írsz.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megtisztelő számomra kitüntető figyelmed. Örülök, hogy olvasás közben a zene is megszólalt a versben. Igen, ritkán írok, de úgy tartom, hogy nem a mennyiség a döntő. A tőlem telhető legjobbra törekszem, s nem arra, hogy sokat írjak.
Szeretettel:SzJ
Szia SzJ! 🙂
Teljesen véletlen, hogy elcsíptem ezt a választ. Ha az írásaidra gondolok, akkor mégse sorolnám a "véletlenek" közé. Ha belegondolok abba, hogy minden belőlem áradó zeneiség ellenére a zene képes lenne megölni is akár, hááát…
Verseid nem véletlenül olvasom el többször is. Szerintem ez néha mazochizmus is részemről, mert bizony úgy eltalálnak, hogy hosszú ideig gondolkodom miattuk az élet értelmén és rejtelmein.
Nem baj, hogy ritkán írsz, bár hiányolom, mert a tükörbenézés sűrűbben kellene. Én is ritkán írok, legalábbis látszólag.
Mindent értek. 🙂 Ettől még várom a továbbiakat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök annak, hogy elgondolkoztatnak a verseim.
Üdvözöllek:SzJ