Csendre vágytam.
A hársfák zizzenő
fél alélt neszére.
Kószáltam
a virágos sírhalmok között.
Névtelenül, mint egy földi
ki élve az égbe költözött.
Habfodros virágok,
sárgák és fehérek,
mint az örök igéjű emlékezet,
mozdulatlanok.
A meghalt gyönyörök
és a meghalt szavak fölött
könnyek hullnak,
mint egy megkésett számvetés
és csupasz kövekké nehezednek.
Krizantémok
By Mukli Ágnes
6 hozzászólás
Késztetést érez az ember, hogy olvasás után megálljon. Szép!
Szeretettel:Selanne
De szép .lett…pedig a címe után féltem, hogy a szokásos temetői képek jönnek..
"Kószáltam
a virágos sírhalmok között.
Névtelenül, mint egy földi
ki élve az égbe költözött"
ez nagyon eltalált, no meg ez:"könnyek hullnak,
mint egy megkésett számvetés
és csupasz kövekké nehezednek."
talán itt rejlik valahol egy alternatív cím.
szeretettel: Cal
Kedves Ágnes!
Csodálatos emlékezés.
Olyan nyugalmat áraszt olvasása közben, hogy szinte lelasúl az idő.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm az értékeléseteket, örülök,hogy olvastátok a versem.
Szeretettel üdvözöllek benneteket: Ágnes
Olyan megható csendességgel ábrázoltad ezt a pillanatot, ami csak a temetőkből árad az ember felé. Szinte tapintani lehet…Gratulálok! Szeretettel: Lyza
Gyönyörűséges, bár szomorú versedhez gratulálok!!!
Szeretettel olvastam: Tünde