Szétzilál az élet és bután halok,
új erőt nem ír a sorsra vélt világ,
mert a porba hull a holt halálvirág,
míg a csönd nyomaszt, Te érted: én vagyok.
Mesét sugallt a tiszta szó igéje,
tünde fényeket szitált fölénk az ég,
tudom, talán a por vakít s unt elég,
de míg a tűz, a láng lobog, miért ne?
Elűztelek. Óvtam álmaid, mikor
vigyáztam édes ébredésed, ne tudd.
Kicsit maradj velem… vár az ész, sikolt
a hang, dalon viszem tovább, hogy Te tudd
amint a Golgotán felérek, kiolt:
elűztelek, de élek. Élsz, s nem hazug.
34 hozzászólás
Nagyon szép, fájdalmasan szép gondolatok. Leginkább a 2. versszak tetszik, az mesés. Annyira gyönyörű ez a "se veled, se nélküled" érzés, amit megfogalmazol benne, ez az óvó féltés. Meseszép!
Szia Csaba! 🙂
Hogy meseszép? :))) Fájdalmas mese ez, avagy tán mesés fájdalom. 🙂
A gondolatok az enyémek, a "se veled, se nélküled" érdekes meglátás, mert az "óvó féltés" megállja helyét. 🙂
Számos titkot rejtettem el itt, mint a mesékben, mert hááát kedvelem a meséket.
A lényeget megértetted, ezt nagyon köszi! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon mély és szép versedről a Krétakör jutott eszembe. A bölcs salamoni döntés:
„Inkább lemondok róla, minthogy ketté szakítsam!”
Szeretettel gratulálok!
Gyömbér
Szia Gyömbér! 🙂
Örülök, hogy asszociáltál. Én nem tettem íráskor, csak úgy kiszaladt belőlem ez a 14 sor, egészen véletlenül, életmentőként. Most viszont átgondoltam mindent, igazat adok Neked: valóban erről szól a vers.
A lemondásról bármi áron, a meghajlásról…
Az a baj, hogy könnyebb volt botladozva leírni, mint lelkiekben megvalósítani.
Nagyon tetszett amit írtál, mert bizony egy kicsit valóban "A kaukázusi krétakör" ez.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin:)
Ez a szonetted is nagyon megkapó. Féltő szeretet hallik ki belőle. A Golgota pedig gondolom a szenvedésedet jelzi. Azért sok talány van benne… Majd még jövök…
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Köszönöm, hogy hallod és látod. Talány az van, muszáj. 🙂
Örülök, hogy tetszett, mindig szívesen látlak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Lehet fáradt vagyok, de belekavarodtam. Az elején érezhető a tiszta szerelem."Te érted: én vagyok" de a vége" a hang, dalon viszem tovább, hogy Te tudd amint a Golgotán felérek, kiolt:elűztelek, de élek. Élsz, s nem hazug.Így nem igazán értem, de lehet velem van a gond.
Fájdalom, szerelem és halál.Sírig tartó szerelem? Nem tudom. Bár nem is tudhatom nem én írtam. Csak elemezgettem. Szintén egy rejtélyes vers (szonett)
Sztettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Próbállak kivezetni a labirintusból: a felvezetés önzésből indul, az önfeláldozáson keresztül jut el a tisztulásig, ez található a záró részekben, így próbáltam felépíteni. A Te érted=Te megérted. Nem Teérted vagyok, az más. Tudod, ez olyan vers, aminek a címe keménynek tűnik, de a későbbi ismétlés azt sugallja, hogy talán falba verem a fejem, esetleg ok nélkül is. Persze ennél sokkal több rejtély van benne, de a lényege nem más, mint amit az előbb felvázoltam. 🙂
Nagyon köszönöm, hogy ennyit foglalkoztál a verssel, egészen komolyan mondom, hogy megtisztelő. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Talányos vers. Olyan mintha te lennél az elhagyó és nem az elhagyott, de ez nem önszántadból történt…Kicsit emlékeztet Amor és Psykhé történetére.
Üdvözlettel:
Deiphobae
Szia Deiphobae! 🙂
Gondolataid alapján arra jutottam, hogy nem is annyira talányos, mert valóban én lennék az "elhagyó", viszont a szonett szerint önszántamból teszem, mindezt őszintén, a tistaságért. Nagyon tetszik a mitológiai társítás, elámultam, hogy éppen erre asszociáltál, viszont talán Psyché szíve töretlen marad, legalábbis záráskor ezt sugalltam. 🙂
Köszönöm, hogy belemerültél, igazán jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jujj… ez nagyon… de nagyon jó. Tipikus sorok közé olvasandó vers.. Tényleg talányos, de mégis érzem, velem él. 🙂
A 2. vsz. valóban sokat sejtet, nekem ez tetszik nagyon:
"vár az ész, sikolt/
a hang, dalon viszem tovább,"
… és természetesen szonett. 🙂
Szép. De mi is lehetne más. 🙂
Üdv,
A.
Szia A.! 🙂
Szóóóval… leírásod alapján tipikus kankalinos vers. Én már csak ilyen maradok, ez nem vitás. 🙂
Talán aki régebb óta olvas itt, jobban eligazodik az útvesztőimben, mert azért rejtettem el itt is néhány kilométer kivezető fonalat. 🙂
Szonettnek szántam, de azért az Ősök nem dicsérnének agyon érte, mert többször is elszálltam, ez az igazság. Néha nem bírok magammal e formánál, gyakran ez a vége. Ettől kankalinos mind, amit felteszek. Benne rejlik a temperamentumom is, amit néha próbálok elnyomni több-kevesebb (inkább az utóbbi) sikerrel.
Nagyon örültem mindennek, amit írtál. Nem tudom elégszer és elég jól megköszönni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ismét egy szomorúan gyönyörűséges szonett, tele fájdalommal, érzéssel. A harmadik szakaszban szinte – nem is szinte, mert ott is van, hogy sikolt benned még mindig a fájdalom. Kankalinkám, vigyázz magdra, ne engedd, hogy fölötted mindig a fájdalom győzzön. Már harmadszor olvasom, de én csak ezt tudom belőle érzékelni. Engm is nagyon megrázott.
Gratulálok kiváló szonettedhez!
(Egyébként föltettem az első részt!)
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Muszáj kiírnom magamból ezt-azt: a lélegzetért, az életért. Gyakran elgondolkodom ezen. Képlékeny minden, talán csak egy foszlány-gyönyörűség…
Tűnődöm… jeleket sugallok, nem is tudom hogyan, mikért és miért teszem… tulajdonképpen ösztönös, mint ez a botladozó szonett is. Jó volt belemerülni, jó volt olyan mélyre süllyedni, ahová nem jöhet velem akárki… 🙂
Remélem, hogy a fájdalomnál gyönyörűségesebb mindaz, amit elrejtettem itt, mert bennem nincs fájdalom. 🙂
Örülök, hogy itt jártál, mert akkora energia jön Felőled, ami senki mástól. Élek is vele, ha már önzetlenül adod. Én pedig bumerángként kezelem. :)))
Olvastalak, reagáltam, fogok is. Ott a helyem. 🙂
Köszönök mindent! 🙂 Szeretettel: Kankalin
Többször elolvastam és elgondolkodtatott. Egy kapcsolat már ilyen! Felér egy fegyverszünettel.Grt.Z
Szia Z.! 🙂
Szerintem elég rendes vagyol, hogy nyomot hagytál nálam, ráadásul többször is olvasva. 🙂
Lelkifurit okoz nekem, hogy látszólagos hűtlenségem ellenére is bejöttél hozzám, ráadásul nem először. 🙂
Z., le a kalappal előtted. 🙂
Nagyon köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Azért, most szorítja a torkom valami…
Szép Kankalin, fájdalmasan az.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Az enyém is…
Köszönöm, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Most is csak magam tudom idézni :-)).
Ez a szonetted most nekem valahogy nem… nem tudom, úgy érzem, félbehagyott gondolatokat hoztál most, és ettől nem megy a vers, szétszakadt, és mondattani szempontból sem tudom itt ott fogni. Főleg azért zavar, mert a gondolat szép, a felvezetés jól indít, épül a vers, aztán mintegy áldozatává válik a gondolat a formának, a zárásban emiatt elvesztem. Sajátosan építetted, a te formai és gondolati eszközeid és kapcsolásaid kiválóan foghatók itt is, de azt érzem, te tudod, mit akarsz elmondani (és mit nem), de ezt nekem, az olvasónak kell megértenem. Így most nincsen bennem az a megelégedett érzés, amit a verseid olvasása után érzek, és ha visszaolvasom, újra és újra keresem benne, nem nyílik meg nekem.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ha magadat idézed, akkor én is. :)))))
" nem frusztrál, hogy "nem". A "miérten" gondolkodom. Belebújtam én ebbe is, nyakig benne vagyok, ráadásul élveztem. Csaltam itt-ott a ritmusokkal, próbáltam felül maradni, de nem igazán sikerült, elúsztam. A véleményeden elgondolkodom, mert ha félbehagyottnak tartod, akkor az úgy is van. Tulajdonképpen háromfelé szakadtam a versben, nem véletlenül. Mondattanilag figyeltem, próbáltam megfelelni. A szonettnek nem tudtam, mert olyan célokra használtam, melyekre egyáltalán nem szabadott volna. Eztán visszafogom magam. 🙂 …
… Az a baj, hogy ezt a szonettet valóban magamnak írtam, amolyan elég komoly gyónásként. Halálos tükörbenézés ez és egyúttal üzenet is annak, aki megtalál engem ebben a tükörben. Nem csoda, hogy áldozattá vált a gondolat, hiszen feláldoztam. Pontosan tudom, hogy mit szeretnék jó ideje. Nincs egyetlen kérdés se bennem, elég régóta. Szonetteket mindenképpen szeretnék írni, mindent beléjük rejtek eztán is, mint ahogy eddig is tettem. Minden rejtett gondolatom ott lapul a harmincvalahányban. 🙂 "
Írtál többet is: meg kellene nyílnom. Eddig valóban nem tettem, mert elég nehéz. Azt gondoltam, hogy elég a sorok között bujdokolni. Most értettem meg, hogy nem elég. 🙂
Köszi az építő kritikát, próbálom a magam javára fordítani. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ilyen szép szonett, csak ilyen fájdalomban tud megszületni.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Szia oroszlán! 🙂
A szonett már csak ilyen: mélyre kell merülni, csakis úgy érdemes. 🙂 Ha szépnek tartod, annak örülök. A fájdalmak pedig jönnek-mennek, most éppen a kettő között lebegek, de a kettő között is létezik út. Keresem. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kankalin
Remek szinte tökéletes időmérték! A kérdésem:
Az első versszak trocheusi lejtésű, amit a tartalom némi negatívuma alá is támaszt.
A 2. versszakban a 2. sor szintén trocheusi lejtésű lett, míg az első sor, és egyébként az összes többi sor jambikus emelkedő, amit amúgy a vers innentől vett pozitív íve igazolhat is.
Az a 2. versszak 2. sora direkt lett trocheusi lejtésű, vagy véletlen?
Amúgy a szonetted remek, már-már zavarba ejtően kifogástalan az időmérték. Gratulálok!
Szia Rhytom! 🙂
Én elég rendesen beléhaltam ebbe itt, tán már nem is élek. 🙂
Azért… próbálok gondolkodni mégiscsak, válaszolni is.
Igyekszem követni gondolataid, de nem annyira sikerül, mint ahogy valójában szeretném.
Ez egy kivételesen és akaratlanul is elbaltázott szonett, tán a legpocsékabb tőlem, ami a technikát követi ugyan, de a lelkem ezerfelé szakadt, úgyhogy egyáltalán nem remek.
A lelkem mégis benne van, belérejtettem. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál, hogy tanácsokat adtál. 🙂
Mindenben igazat adok, és nagyon köszi, hogy megosztottad velem tapasztalataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szonettet írni – én mondom Néked, bizony merész vállalkozás a "magunkféléknek".
Egy kis feketeleves. Némi képzavart félek felfedezni – "holt halálvirág"(költői túlzás) – ezt szerintem csak a rím és az alliteráció kedvéért, (mert még az időmérték sem stimmel) – írtad.
Nem olyan gyakori az ölelkező rím alkalmazása még a szonett írásnál sem, könnyebb megoldás a keresztrímeltetés – abab abab cdc dcd.
Mindenképpen dicséretes, hogy megírtad és felvállalod a szonetted, no….ügyes vagy, csak így tovább! 🙂
Noémi
Szia Noémi! 🙂
Valóban merész vállalkozás, de talán nem reménytelen. 🙂 Az egyik legpocsékabb szonettem találtad meg a harmincegynéhány közül, ami itt olvasható.
A feketeleveseket már megszoktam, ebből áll az élet, úgyhogy próbálom színessé varázsolni a magam módján. :)))
Amit Te költői túlzásnak gondolsz, az maga a valóság, a "holt halálvirág" létezik… még.
Egyáltalán nem a rím és az alliteráció miatt került oda, inkább a tartalom késztetett arra, hogy ott legyen, hiszen úgy igaz, ahogy olvasható.
Hogy az időmérték nem stimmel? Itt-ott valóban botladozom, mert még tanuló vagyok a szonettírás terén. Sosem mondtam mást.
A rímeket eszemben sincs változtatni, hiszen Petrarca tanait próbálom követni jó ideje, aki a verseibe véste az "ABBA ABBA CDC DCD" rímképletet, ennél alább nem adhatom…
… Vannak ennél jobban sikerült szonettjeim. A "Hangtalan" és a "Nyolckezes" a kedvencem itt.
Igyekszem, felvállalom bármikor, hogy petrarcai szonetteket szeretnék írni, méghozzá jól. Ez még várat magára, de nem adom fel. 🙂
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. 🙂
A "magunkféle" mit jelent? Kíváncsivá tettél.
Szeretettel: Kankalin
Amatőr irodalmárokat jelentene, akik ereiben ott folydogál némi líra, és nem átallanak papírra vetni költői gondolatokat – de ha Te vérprofi vagy – megkövetlek.
Barátsággal: Noémi
Szia Noémi! 🙂
Nem vagyok vérprofi, legalábbis ebben a kategóriában MÉG nem. :))) Szerintem amatőr irodalmár sem, mármint aki papírra veteget ezt-azt. 🙂
Annál több vagyok, mert az álszerénység ugyanúgy nem kenyerem, mint… 🙂 Szerelmetes vagyok a végtelenségig. Belehabarodtam ebbe a fránya szonettbe, most már nincs menekvés. Szerencséjére nem is szándékozom elinalni, úgyhogy bátorság ide vagy oda, én bizony kedveskedni szándékozom őkelmének, harmincakárhányadjára is. 🙂 Most még én eszem a tenyeréből, de tán egyszer lesz még ez fordítva is. 🙂 Szívesen kínálnám mindenfélével. 🙂
Köszi a választ. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Olvastam ezt a verset.
Férfi vagyok, nekem szól.
Állok megdöbbenten,
Ki tudja, hogy most hol van,
De ez a vers most nagyon jó!
SzJ.
Szia János! 🙂
Soha nem gondoltam, hogy komoly férfiszemmel és aggyal is elolvasom valaha ezt a verset, de az egyik mondatod erre ösztönzött. 🙂
Én is álldogálok, és megdöbbenten… a "hol van" pedig jó kérdés. 🙂
Örülök, ha önmagad szempontjából jónak tartod, mert a szonett kívánalmait figyelembe véve ez itt pocsék. :))) Na jó… ha nem szonettként nézzük, akkor lehet benne valami. :)))
Az a helyzet, hogy már sokszor elolvastam, bele is tettem az íráskor mindent, amit szerettem volna.
Tulajdonképpen örülök annak, amit a vers alá írtál, mert úgy jött le Benned ez a vers, ahogy szerettem volna, hogy csattanjon. 🙂 Szavam nem lehet. 🙂
Csak annyi, hogy köszönöm szépen a jelenléted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ha tanulnék szonettet írni, csak Tőled tanulnék. Majd próbálkozom én is, de így soha sem sikerül majd. Nagy tehetség vagy . Gratulálok. Ha lenne verseidből külön kiadás, szívesen megvenném. :))Imádom a szép verseket.
Szia alexa! 🙂
Ha szonettet szeretnél írni, ne tőlem akarj tanulni, hiszen én zöldfülű vagyok e téren, csak alázatos műkedvelő.
Talán a vénák megvannak bennem…
Képzeld, van egy különkiadás a verseimből. Pár hete kaptam a szülinapomra. Csodás kötet… amikor megkaptam, egy falat nem csúszott le a torkomon a szülinapi vacsin, mert végigbőgtem a rendezvényt. Ebből a kötetből csak egy van, az az enyém. Ennél többet nem is szeretnék kiadni, hiszen főként önmagamnak írok. 🙂 Tudom, ez önzőség…
A szép verseket én is szeretem. 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kankalin