Őszi nap simogat langyosan, kedvesen,
ugyanúgy, ahogyan te szoktál édesem;
a szellő is cirógat lágyan, csendesen,
nyugalmamat ezúttal mégsem lelhetem.
Az ég azúrkékjén egymást űzik, hajtják
káprázatos hófehér kumulusz-csodák.
Bámulom, szívemnek oly kedves mindenik,
szemem elé tárják emlékek garmadát.
Kietlen ősz van a szívemben – ám legyen!
Hiszen megettem már kenyerem javát.
Míg az ősz idézi bennem az elmúlást,
futok elrebegni egy elmaradt vallomást.
8 hozzászólás
"Kietlen ősz van a szívemben – ám legyen!
Hiszen megettem már kenyerem javát."
Ilyen az a bölcsesség amit csak a kor adhat!
Remek versedhez szeretettel gratulálok, kedves Ida!
Üdvözlettel, András
Köszönöm szépen, kedves András!
Üdvözlettel
Ida
Remekül megírt kései vallomás.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Örülök, hogy tetszett, kedves Ica.
Köszönöm szépen!
Szeretettel
Ida
Ahogy mondani szoktuk, Idám, utólag már… 🙂 Kivétel, ha helyben van az illető. 🙂 Gyönyörű képekkel hoztad meg a versed nyugalmát, olyan bánatos, mégis inkább belenyugvósnak éreztem, mintha tudnád, hogy sosem késő… mégsem. :))
Örömmel olvastam.
pipacs
Sok minden kavarog a szívemben, lelkemben, kedves Pipacs. Egyáltalán nem szerelmi vallomás, ha arra gondolsz. Egyébként most látom, hogy az "emlékezés" kategóriába tették, pedig az "egyéb"-be soroltam, holott a leginkább a "természet" felelne meg. Most már, eső után köpönyeg…
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszettek a képek.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Siess mindenképpen! Van valami "a jobb későn, mint soha" mondásban.
Elgondolkodtatott a versed. Köszönet!
Szeretettel: Gyömbér
Köszönöm hozzászólásod, kedves Gyömbér
Szeretettel
Ida