Nézz rám – ki vagyok én?
A tükörképemről más tekint rám
Idegenek az ajkak, máshogy csillognak a szemek
Hasonlítunk, mégis máshogy süt ránk a fény
Egyek vagyunk, és mégis különbözünk
Ha sírni látlak, arcomra mosoly kerül
Örömkönnyeidet az én búm mossa el
Ha kérdezni akarlak, hangod sosem felel
Miféle játékot űzöl velem
Minek nem látom a végét
Ellened nem nyerhetek
Mert magamban sem lelek békét
Inkább válaszolj, felelj
A kérdésre, mi mardossa lelkem
Hallasd a hangod, idegen
Mégis ki vagy te énnekem?
4 hozzászólás
Szia Scarlet!
Üdv az oldalon…nem is akármilyen verssel jelentkeztél…bár örök költői kérdéseket feszegetsz, de igazából a megközelítése tetszik: a tükörképpel való monológ mindig rejt magában izgalmakat, rejtélyeket, feszültséget, utóbbit az ellentétekkel is remekül fokozod.
Bár a valós énedről keveset-, de a költői énedről annál többet mondtál el…és ez nem csekély. nehéz ezt az ellentmondást fenntartani.
Üdv: Cal
Szia Cal!
"Újoncként" mindig nehéz publikálni egy művet, bevallom féltem is, de jól estek a szavaid; kicsit megnyugtattak. Ha csak egy embernek is elnyeri a tetszését, amit csinálok, van értelme írnom. Köszönöm szépen a kritikát!
Üdv: Scarlet
Szia Scarlet!
Nagyon szép bemutatkozás!
Az ellentétekkel,érzem,otthonos vagy!
A legjobbakat!
Üdv:sailor
Szia sailor!
Köszönöm, hogy írtál! Viszont kívánok neked minden jót.
Üdv: Scarlet