Stine Andresen: Gyermekemnek

Einem Kinde

Deine Stirn so edel, so rein und klar,
Dein volles, schlichtes, dunkles Haar,
Dein Auge so hell und ungetrübt,
Das mahnt mich an ihn, den ich heiss geliebt.

Wie bist du deinem Vater so gleich,
Schon früh an Gaben des Geistes reich;
Erhalte dich Gott mir, geliebtes Kind,
Dass ich in dir ihn wiederfind’!

Du bist ihm an Körper und Geist so gleich,
O, werd’ auch an Güte und Liebe so reich!
Von Herzen so wahr und so treu bis ans Grab,
Das fleh’ ich vom Himmel auf dich herab.
____________________________________________

Gyermekemnek

Homlokod tiszta, ártatlan, nemes,
hajad sötét, dús, lágyan kellemes;
a szemed fénylő, derűs, gondtalan,
rá emlékeztetsz, ki a mennybe’ van.

Apádhoz vagy te oly hasonlatos,
lélekben gazdag, fejben is okos;
óvjon az Isten, drága gyermekem,
tebenned én őt újra meglelem.

Lélekben-testben hozzá állsz közel,
jóságos, kedves, szerető leszel;
légy igaz, hű szív egy életen át,
esdek az Úrhoz, nézzen le reád.
___________________________________