Nem segít a boroskólába zárt feledés,
Magába szippant a tehetetlenség,
A vívódás magammal, a mardosó kétely érzése,
Füstös illata van és nehéz;
Nehéz, mint az álom, mi nem jön szememre,
Kósza képek után kapkodok csupán,
Fuss, amerre látsz, mert ennek sosincs vége,
Mikor felébredek reggel, semmi nem vár,
Légy átkozott, amiért ilyen emlékekbe kergetsz,
Miket feledtetne az, kinek agya már máshol jár.
Boroskóla
By Scarlet
1 hozzászólás
Szia Scarlet!
szépen sikerült megjelenítened azt a lelkiállapotot, amit az utolsó sorban mintegy eszenciaként megfogalmaztál. Rendesen csapongtál…. mikor megpihentél, akkor jöttek a Tőled megszokott eredeti képek, aztán megint reppenés…picit bosszankodtam emiatt, de az utolsó sor magyarázatot ad mindenre.
gratulálok: Cal