Ősz van. Nyárból kihozott.
Ködből hideget.
Tél lett. Ősz volt, vacogott.
Tél van. Este havazott.
Csípős reggel.
A napfény jégből falatoz.
Jég van. Éjjel befagyott.
Halovány hajnal.
Tegnap víz volt, mára kopogott.
S lesz tavasz. Tél nem temet.
Ébred a fény.
Ami halott, holnap nyíló kikelet.
4 hozzászólás
Szűkszavú vers, de nem tartalmatlan.
Mondataid pattognak, mint a pocsolya jege. Bocs, hogy beleléptem.
🙂
Nem szeretem a jeget, csak a whiskyben.
Nagyon "kommunikatív" alkotó vagy.
Szervusz Artúr!
Bocsánat a szótlanságomért. Szétszórtságom határa az ég. 🙂
Az utóbbi pár hétben csak fel fel pillantottam a versoldalra. Mihelyst rendeződik az ünnepi "rommá égésem", megpróbálok még többet mutatni magamból.
Üdv.: Profanus
🙂
Amit kifogásoltam nálad, azzal magam is küzdök. Nem piszkálódásnak szántam.
Üdv.: Artúr