Kotyog a csónak hasa
A kásás vizű tavon,
Elcsúszik a lábam
A frissen szitált havon.
Rám csörög egy szarka,
Lomtalan ág hegyén.
Gúnyban villan szeme
-Nézd .de léha,szegény-
Legyintek egy nagyot,
Üsse kő a háját.
Betömöm majd egyszer
Söréttel a száját.
Szaporább ütemre
Fogom a két csikót.
Orrom hegyén mérem
A kötekedő fagyot.
Felszisszen a nád is,
Jeges szellő tépi.
Csipkelődő kedvét
Arcom pírja vérzi.
Távolból jól látom,
Pöfékel a kémény.
Olvadni kezd bennem
A meleg-áldó remény.
Egy hajításra vagyok,
Nem maradt más hátra,
Rá kell szóljak megint
A két hűséges lábra.
Belépek az ajtón,
A meleg belém karol,
Kályhám izzó mélyén
Pattogó tűz dalol.
Nincs ennél szebb nóta,
Ha kint dúl a hideg.
Nem csípsz többet belém,
Jégúr,isten veled.
1 hozzászólás
kedves vers, van benne valamiféle gyermeki báj. szeretettel