Mondd,
mennyi örömtörmelék
röpke életünk?
Elfér-e benne
törékeny szerelmünk?
Pihe lepke,
szemtelenke,
konok lelkünket meglepve,
ha
belepottyan életünkbe,
ne riadj,
csupán éltető,
bársonyos illat,
amit
itt felejtett
a múló alkonyat.
Sóhaj
By haver
10 hozzászólás
Kedves, pajkos sóhaj….és szépet , szépen fejezted ki…
üdv:Roni
Az ember napi robotja közben, néha felemeli a fejét és körülnéz s ilyenkor egyet sóhajt, valami szépre gondolva és vágyva.Legtöbbször csak ezzel is marad.Köszönöm Roni.Üdv.,haver.
kirázott a hedeg mikor végig olvastam, szerintem a legnehezebb rövidet, de mégis célratörőt alkotni, neked ez remekül sikerült!!! grat, üdv: nati
A lakonikus beszéd valamikor szokás és elvárás is volt, de ahhoz, hogy örömet is szerezzen másoknak, az nem mindig sikerül.Örülök, hogy itt részben sikerült.Köszönöm, hogy olvastad.Üdv.,haver.
Szerintem egyszerűségében van a nagyszerűsége. 🙂 Nekem tetszett. Gratulálok.
Sárga Rózs(Zoé.)
Örülök, hogy az én kertemben is virágzik a sárgarózsa, mert ahol virág van ott csak kellemes lehet.Üdv.,haver.
Szép sóhaj:) Gratulálok, nagyon tetszett:)
Minden sóhajhoz egy remény tapad, egy csalfa vak remény, ami izgalomban tart egy életen át.Üdv. neked.
Nagyon szép versike, szerelmi vallomás. Csodálkozom, hogy ily hosszú idő alatt nem érkezett rá semmilyen értékelés, csupán kommentárok, melyek a költő szívének ugyan kedvesek lehetnek, de nem mutatják ki a statisztikában a mű értékét.
Köszönöm Oratus.