Még ha fához kötnéd is szétfeszített karom,
Vernél bele szöget tenyeremen át,
S mernéd tenni tetemen kővel zárt barlangba…
Halott leplem soha nem borulna rám.
Megtiltanám felszentelt papoknak
kardok áldását csatába menve,
Élére hányván hullahegyeket
…Hirdetvén igét mind szeretetre.
3 hozzászólás
Kedves zotyapa!
Azt hiszem egyetértek soraiddal. 🙂 Legalábbis én úgy értelmeztem, hogy elítéled azt, amit elkövetnek egy hit (legyen az bármilyen) nevében, pláne úgy, hogy az a békéről, felebaráti szeretetről prédikál. És ha azt mondod, hogy az akire az egészet építi, nem így gondolta az egészet.
Ha ez mind így van, akkor gratulálok, remekül megfogalmaztad ezt röviden, és még többet is, amit most nem részletezek.
Üdvözlettel,
Balázs
Jól értelmeztél mindent,amit pedig nem részletezel,az nagyon ott van a rálátásodban…
Jó ez versed tömören a képmutatásról, álszenteskedésről – telitalálat!