gyertya lángja
békét lebbent
meggyújtottuk
rögtön csend lett
csillag pattan
tüzes szikra
csodát terít
álmainkra
árnyak tánca
fenyő ágán
havas tájon
jég szivárvány
gyermek arcon
fény hintázik
a vén fenyő
sosem fázik
csillanó fény
ezüst gömbön
gyertya lángból
fátylat szőjön
suttogás kél
csendnek szárnyán
angyalt váró
boldogság jár
hópehelybe
rejtett csoda
szállingózik
Menny mosolya
3 hozzászólás
Kedves Koma gyönyörű, békét és szeretetet árasztó versedhez gratulálok.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Györgyi!
A karácsonyt mindig könnyű ilyen szavakkal versbe szedni, de az életünkben megvalósítani… az a nehéz…
Köszönöm!
Üdvözlettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu
már az első sornál a karácsony jutott eszembe, főleg, hogy havazik 🙂
egyszerű és teljesen igaz, hogy leírni könnyű, de megvalósítani… amikor mindenki sürög-forog, ideges mert azon a pár szabad békésnek tűnő napon mindent meg kéne csinálnia amit a tél beköszöntétől nem tudott elintézni… és az idő csak telik, mi pedig elfelejtjük hogy miről kéne szólnia ennek az ünnepnek… és nem csak az ünnepnek!
megfogott az egyszerűségével a vers 🙂 köszönöm
Claire