A Bul'Mich'-en suhant át,
mint régen,
falevelek röpködtek
lábnyomán,
lelkem kócolta, röpkén, merészen,
mint őneki,s borzongást hintett rám.
Én épp a Szajna felé
ballagtam
– a forró aszfalt is
olvadt szinte –
mélázva, halált sejtve magamban,
s fülembe súgott arcon legyintve.
Titkának súlyától
megremegtem,
akár a széles bulvár,
a fasor.
Egy perc volt csak, más észre se vette,
csak én tudtam, hogy ott jár valahol.
Megleste a vén folyó
sodrába
merült hajót, mely amott
vesztegel,
s egy transzvesztitát, ki alsót rántva
szükségét éppen ott végezte el.
4 hozzászólás
Olyan messze nem kel elutazni.Lásd Bp. Belváros este 22 óra után, lehet hogy nem éppen transzvesztita( meg kellett volna vizsgálnom?!), két parkoló autó között.
A paródiád tetszett.Grt.Z
Igen, persze, ez bárhol előfordulhat, de Párizsra nagyon is jellemző, nem is maga az eset miatt, hanem annak hangulata, szabadsága és szabadossága miatt írtam a versbe, ami Ady: Párisban járt az ősz – versének evokációja.
Kedves Irén!
Remekül sikerült ez az evokációd! Bevallom a "Bul'Mich"-nél még nem esett le a tantusz, de a suhanás, és a röpködő falevelek már megadták nekem a kulcsot. Aztán már csak kíváncsian olvastam a versedet, hogy mit hozol ki belőle.
Szerintem remekül felidézted az Ady verset, nem csak hogy ráismertem, de sikerült ugyanazt a sanzonos hangulatot visszaadnod, ami Ady versét is jellemzi!
Ritmusról, képletről majd mások értekeznek, én ehhez fű vagyok, de nem csodálkoznék, ha még az is stimmelne! Az egyetlen különbség, amit érzek, hogy a Te evokációdban nem annyira hangsúlyos az ősz. Nálad nem is szerepel ez a szó, inkább csak a halál nézelődik.
Tetszett! Ügyes, és valószínűleg sok munka van benne, hogy ilyen jó lett, no meg egy áldott, ihletett pillanat is kellett hozzá.
Judit
Köszönöm, Judit!
Pályázatra írtam, tényleg "áldott állapotban", mert gyorsan megvolt…:)))
(Nem is bánom, hogy nem értem el helyezést, amúgy sem volt komoly díjakról szó. Csak az bosszant, hogy az első tízből a fele minimum nem evokáció volt, hanem parafrázis, tehát nem teljesítette a kiírási feltételt. Nem is ismerhető fel a vers, amit evokáltak/ "parafrázisoztak"( 🙂 )… Hogy nem is tetszenek sajnos, az egy dolog.)
A múltkori pályázatnál hasonló érzésem volt. Valahogy nem véletlen, hogy az olvasók szoknak le a versolvasásról… 🙁