A szépség, mikor női testté érett
magára öltve báját földi tájnak,
biz úgy fogant meg teremtő Atyának,
hogy álmából az könnyes szemmel ébredt.
Elmúlt a szabad, könnyűléptű élet,
mire halandó élőlények vágynak:
hogy lábuk előtt nincs nyoma csapdának,
mi naiv kullogásra gáncsot tétet.
De ebben a nyomorban, miben élünk
egy gondtalanabb létből száműzetve,
a halál előtt egy vigasz lesz nékünk:
hogy bosszú esik azon, ki ezt tette,
a bájon, mi miatt vas húzza léptünk,
s egy erő őt bitangabb láncra verte.
Eredetileg így:
A pie’ de’ colli ove la bella vesta
prese de le terrene membra pria
la donna che colui ch’a te ne ’nvia
spesso dal somno lagrimando desta,
libere in pace passavam per questa
vita mortal, ch’ogni animal desia,
senza sospetto di trovar fra via
cosa ch’al nostr’andar fosse molesta.
Ma del misero stato ove noi semo
condotte da la vita altra serena
un sol conforto, et de la morte, avemo:
che vendetta è di lui ch’a ciò ne mena,
lo qual in forza altrui presso a l’extremo
riman legato con maggior catena.
Canzoniere / Sonetto VIII.
1366-1374
6 hozzászólás
Kedves Bálint!
Szerintem remekül megoldottad a fordítást, Petrarca örülhet most odafenn, hogy létezik egy magyar fiatalember, aki nem hagyja elfeledni a híres petrarcai szonetteket.
Gratulálok: Noémi
Kedves Noémi, én is ebben reménykedem!
Köszi, hogy meglátogattál / véleményeztél!
Üdv: Bálint
Éppen ideje, hogy újra írsz/fordítasz, méghozzá szépeket.
Ugye-ugye!
Köszi, h. benéztél / véleményeztél!
Üdv: bálint
Kedves Bálint!
Nagyon szeretem olvasni a fordításaidat, remek érzéked van ehhez. Gratulálok!
üdvözlettel: bandrás
Kedves bandrás!
Jól esnek szavaid, örülök, hogy Neked is tetszenek a petrarcai szonettek!
Remélem, sikerült átadni az eredeti hangulatát, gyere máskor is!
Üdv: Bálint