Most is látom a tanyát ott állni,
megroggyanva, a meszet mállani;
a fájdalom csorog le faláról,
bús nóta szól apáról, anyáról.
Naphoz, csillagokhoz fohászkodom,
képzeletben azt az ösvényt járom,
kérdezgetem nyíló virágoktól:
ismertétek, vajon hol találom?
Mért mentem el, és hagytalak árván?
Én a hűtlen, s most már csak nekem fáj!
Ott, az a föld, emlékezhet még rám?
Kérdezem,… de senki sem figyel rám.
10 hozzászólás
Kedves Ida!
Elolvastam a visszaemlékezős versedet, a gyerekkori tanyáról, ahol felnőttél, és aminek fájó szívvel keresed a nyomát. A tanyáról elszármazott emberek varázslatos és eleven gyermekkort, mély és emberséges élményekkel teli világot idéző emlékezetét csak nosztalgiának minősítik sokan, és figyelmen kívül hagyják, hogy a TV rajzfilmjeinek fölnevelkedett fiatalok életében a lelki sérülésig menően hiányoznak a mély és emberséges gyermekkori élmények!
Ha hűtlenül el is hagytad a tanyasi életet, az olyan kincseket adott neked, amiket pénzért soha nem lehet megvenni. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Nagyon igaz az utolsó mondatod. Kincset ér az, amit a természet adott nekem, s ráadásul még megáldott nagyon jó szülőkkel… Tényleg feledhetetlen élmények kötnek ahhoz a már, nemlétező kis tanyához.
A mai gyerekek között, valóban nagyon sok úgy a lelki, mint a szellemi sérült. Csak azon aggódom, milyen felnőtt lesz ezekből az észvesztő rohamban fejlődő világban felnövekvő generációból, hát még az ő gyerekeikből?…
Köszönöm a látogatást!:)
Ida
Kedves Ida !
A vágyakozás tör utat alkotásodban, nagyon szépen megalkottad.
Gyönyörűek a képek.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm soraid, kedves Zsu!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Megrázó sorok!
Nagyon szépen fejezted ki
a fájó emlékeket!
Szeretettel:saior
Köszönöm soraid, kedves sailor!
Szeretettel
Ida
Szép sorok, egy kis önváddal spékelve.
Marietta
Köszönöm, hogy itt jártál, Mariettám!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Szeretettel gratulálok szép versedhez, Judit
Köszönöm szépen, kedves Judit!