Dante Gabriel Rossetti:
Elmúlás
Levelek, eső, naptárlapok,
(folyam füze a hulló habbal)
mind lepereg, én velük halok,
s Vele, aki már rég itt hagyott.
(Fújó fuvallat éjjel s nappal).
Lelkem most titkos jelre vidul,
(fonnyadó fűz, a folyón fényjel)
elfogyó napok félsze csitul,
arcom és arca összesimul.
(Fújó fuvallat nappal s éjjel).
Ó, ne haljak még, alig éltem;
(fűzág forog hintázó habbal)
esővert, hideg arcunk égjen
találkozásunk új hevében.
(Fújó fuvallat éjjel s nappal).
Gomolygó köd dagad az égre,
(fűzfa jajong fohászt a fénybe)
ajka sóhajt, – lelkem pecsétje –
nem halhatok, ha halnék is érte.
(Fújó fuvallat nappal s éjjel).
Levelek, eső, naptárlapok,
(folyam füze a hulló habbal)
peregnek most is, s én hallgatok,
hisz itt van Ő, s még én is vagyok.
(Fújó fuvallat éjjel s nappal).
Dante Gabriel Rossetti:
A Death
LEAVES and rain and the days of the year,
(Water-willow and wellaway,)
All these fall, and my soul gives ear,
And she is hence who once was here.
(With a wind blown night and day.)
Ah! but now, for a secret sign,
(The willow's wan and the water white,)
In the held breath of the day's decline
Her very face seemed pressed to mine.
(With a wind blown day and night.)
O love, of my death my life is fain;
(The willows wave on the water-way,)
Your cheek and mine are cold in the rain,
But warm they'll be when we meet again.
(With a wind blown night and day.)
Mists are heaved and cover the sky;
(The willows wail in the waning light,)
O loose your lips, leave space for a sigh,—
They seal my soul, I cannot die.
(With a wind blown day and night.)
Leaves and rain and the days of the year,
(Water-willow and wellaway,)
All still fall, and I still give ear,
And she is hence, and I am here.
(With a wind blown night and day.)
4 hozzászólás
Kedves Irén!
Volt egy elhatározásom, hogy csak németből történő
fordításhoz szólok hozzá, mert ahhoz konyítok egy kicsit,
a többi idegen nyelvhez szinte semmit. Most megszegem ezt
a magam alkotta szabályt. Mindkettőtök fordítása szép,
hogy melyiket tartom átütőbbnek, maradjon az én titkom.
Szívből gratulálok! Ismét éreztem a költészet varázsát,
köszönet érte.
Szeretettel üdvözöl Attila
Drága Attila, boldoggá tesznek szavaid.
Nagyon örültem látogatásodnak, hiszen, ha nem is értesz egy ismeretlen nyelvet, azt meg tudod ítélni, mennyire szép vagy nem szép a vers, amit a fordító "alkotott". Te tudod a legjobban, hogy hiába az eredeti, azt magyarul is meg kell írni…
Ez a vers nem volt egyszerű feladat. Túl a borongós hangulat visszaadásán, a szótagszámok és rímképlet megfelelésén, a zárójeles sorokban még minél több alliterációt is vissza kellett tudni adni, valamint az éjjel-nappal és fordítottjának játékát…
Örülök, hogy eltértél az elhatározásodtól.
Dícsérő szavaidat nekem kell megköszönnöm!
Szeretettel üdvözöllek
Irén
Kedves Irén!
Dante Gabriel Rossetti számomra egy preraffaelita festő. Néhány képét ismerem is, többnyire női alakokat festett, akik inkább mesebeliek, mint valóságosak.
Azt nem is tudtam, hogy verseket is írt.
Ez a verse olyan, mintha egy lenne a festményei közül, csak ezúttal szavakkal festette a képet. Olvastam Mandolinos fordítását is, szinte egyszerre tettétek fel. Ez valami fordítói versenyre született?
Jó, hogy megszületett, mert különben talán soha nem tudtam volna meg, hogy verselt is!
Judit
Juditkám,
nem is tudom, mint költő, vagy mint festő, illusztrátor volt híresebb. Testvérével, Christinával mindenesetre az angol irodalom klasszikusai, a viktoriánus korszakból. Gyönyörű verseket írtak, számos költőnk fordította őket.
Ez a verse valóban olyan, mint egy kép…
Mandolinossal közös társaságban fordítunk verseket, ez a feladatok egyike volt, eddig a legnehezebb. Hogy miért, az kiderül az Attilához írt válaszomból.
Köszönöm az olvasást, véleményt.