Van egy hely, ami annyira csendes, hogy megérzi a közelgő vihart.
Ott az a hely ahol véres emlékek vannak elásva, átkozzák a ravatalt.
Azon a helyen, hol egyetlen hang sincs, csak a semmit mondó tudat.
Mikor ott ráborul az ég, vörös esőt szít, s elmúlik a kényes akarat.
Akkor a vörös eső leszakad, meztelen forró testemre zúdul.
Mutató ujjamat végighúzom arcomon, nyakamon, megízlelem, minden megbolydul.
Átérzem a vörös eső vér ízét, érzem, pereg bőrömön, megáll és elindul.
Engedd, a hatalmat a vörös esőnek s minden majd megbolondul.
Fürdők a vörös esőben, testemen mély hegeket váj, nincs fájdalom.
A vihar tombol, és tép mindent szanaszét, ez most lehet nekünk jutalom.
Magam elé nézek és szédít a vörös, kábán földre rogyok ez már hatalom.
A vörös eső cseppjei égetik a testem, jó ez a kín, élvezem, mert így akarom.
Akkor a vörös eső leszakad, meztelen forró testemre zúdul.
Mutató ujjamat végighúzom arcomon, nyakamon, megízlelem, minden megbolydul.
Átérzem a vörös eső vér ízét, érzem, pereg bőrömön, megáll és elindul.
Engedd, a hatalmat a vörös esőnek s minden majd megbolondul.
Érzem a föld melegét, tócsában áll a vér, hömpölyög.
Lassan veszít az ereje, győztem! Lassan eláll, majd most könyörög.
Hatszáz sebből vérzek, hallgatom a föld alól a fohászt,
Semmit nem mondó gyerekzsivaj. Sötétség térne rájuk örökre!
Amikor a vörös eső leszakad, s rájuk zúdul.
Amikor megízlelik s minden megbolydul.
Amikor átérzik az ízét és bőrükön elindul.
Amikor engedik a hatalmat s minden megbolondul.