Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus…
Csendül fel, száll ifjúi ajkakról az ének,
Május elején, iskolákban évről évre,
Ballagnak a diákok, előttük az élet.
Rég volt, hogy én is daloltam társakkal együtt…
Búcsú fájdalma szívünkben, könny a szemünkben,
Ám a lelkünk kacagott, boldogan nevetett,
Benne a remény, a szabadság ígérete.
Mennyi mindent vártunk: magunktól, az élettől.
Rajta hát, kezdjük a felnőttkort tettre készen!
Tudásunkkal, akarattal legyőzünk mindent,
Induljunk hát, hiszen a világ vár most minket!
Sok-sok év telt el azóta, már nem rajongok.
Hol ez, hol az, sok jóban, rosszban is volt részem.
Tanított az élet nap mint nap, nem csak szépre:
Harcra, szenvedésre, örömre, szerelemre.
És mégis minden évben májusnak elején
Előjön bennem a ballagó diák, az érzet:
A bánat miben ott a mámor, hogy majd LESZEK!
És ez megmarad bennem míg élek, örökre!
2 hozzászólás
Kedves magam!
Kellenek az emlékek a jelent kissé
szebbnek festö színei!
Igazán szépen leírtad!
Szeretettel:sailor
Köszönöm Neked Kedves Sailor! Egyre többet emlékezem.
Szeretettel üdvözöllek:Magdi