A dértől síró, rívó hajnal felkel,
a Hold ott áll még ezüstös ingben.
Növekszik a csend, a reggeli zaj
nyújtózik lomhán s a komor árnyék.
Pislogva őrködött a lámpa nemrég,
aranyszárnyú fény pelyhe ölelget,
most lángot varázsol hűlt hamuból.
Körbe, körbe bolyong a januári szél.
Sietős zűrzavarban az idő mostoha,
leszáll a köd az útra, a fázós kabátra
csillagok repkednek, talán angyalok,
mikor minden embert megálld az ég.
Egyszer csak este lesz, koromsötét,
újra pislogva őrködik a lámpafény,
feszített húrján nedvesen ragyog
sok,sok apró csillám, sok,sok hópihe.
8 hozzászólás
Kedves Ica! Varázslatos tud lenni a téli táj, és Te csodaszépen festetted le! Tetszett nagyon! Szeretettel: én
Kedves Laci!
Köszönöm megtisztelő soraidat.
Ma reggelre lett is sok, sok hópihe, egész nap esik. Itt az ideje.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Gyönyörű képet festettél, olyant éppen, amilyent az elmúlt éjszaka:
"A dértől síró, rívó hajnal felkel,
a Hold ott áll még ezüstös ingben."
Az előző téli versed is gyönyörűséges!
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida, hogy itt jártál, olvastál és tetszett is.
Mielőbbi gyógyulást kívánok,
szeretettel: Ica
Drága Icuka!
Amilyen szép lehet a tél, az a sok, sok hópihe, olyan szépek a te téli verseid is.
Pedig sokan télen nagyon fázunk, s talán azért nem jutnak másoknak eszébe
hogy ilyen szép legyen az a borzongós tél is.
Nekem nagyon tetszik ez a téli vers is, Bödön jól eltalálta: varázslatos!
Egyetértve vele, szeretettel gratulálok:
Kata
Drága Kata!
Egy kicsit ha fázunk is, azért lehet gyönyörködni a téli táj szépségeiben, közben eszünkbe jut más is…
Szeretettel ölellek: Ica
Szia! Nagyon szép vers ez a télről. Remekül ábrázoltad ennek az évszaknak a szépségét. üdv hundido
Nagyon örülök kedves Hundido, hogy olvastad.
Szeretettel: Ica