Bolond fájdalom
Tart fogva minden testet,
Bolond zenére
Bolond táncot lejtet.
Őrült emlékekkel
Játszadozó lelked,
Őrült színekkel
Őrült képet festet.
Képtelen látomás
Fárasztja a szemed,
Képtelen harcban
Képtelen megadástól szenved.
Láthatatlan félelem
Repül fel az égnek,
Láthatatlan, s viszi magával, e
Láthatatlan létet.
1996
2 hozzászólás
Kedves Kata ezt mély gondolatiságot takar!
Istenem! mennyi szomorú vers születik!
Szeretettel: marica
Ez nagyon nehéz ellentmondást rejt… “Bolond” – azt gondolnám, bolondos, vidám, és a formája, zeneisége tényleg az is, de ott van benne a mély fájdalom is. Szép.
Üdv
Zsázsa