Ne szólalj meg,
maradj csöndben,
felejteni jöttem.
Miközben csipkedtem a fodormentát,
eszembe jutott a bennem idült rúgás
a mindig fáj.
Bár tudom, hol rejtőzik a hazugság,
mint csitri lányban a naivitás,
megfogant az önámítás.
Száráról tépkedtem a levelet
szeret, nem szeret,
mint a gyerekek. Nem szeretsz.
Túlidealizált képekbe rejtettelek,
felfeslett sejtelem,
kiárusított lélek.
Ne szólalj meg,
maradj csöndben,
felejteni jöttem.
16 hozzászólás
Kedves Noémi !
Szerintem (ismerve a dolgokat) ide nem is kell több szó !
Nehéz lesz felejteni, de üdvözlöm döntésedet !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Noémi!
Ha felejteni akar az ember valamit, az azt jelenti, hogy fáj, hogy nem jó, és szerintem azt felejteni is kell. Tudom, mondani könnyű.
Sok erőt kívánok hozzá.
A versed azért tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Noémi.
A baj csak az, hogy későn eszmél az ember, szerencse az, ha idejében. Mindenki átesett ezen talán többször is.
Én is számolgattam valamikor, így: …" és az úton hazafelé, akáclevélen számolom én, szeret-e még."
Szeretettel: oroszlán
Zsu, harcsa, oroszlán köszönöm az olvasást és véleményt!
Nem könnyű felejteni, de megpróbálom kikatatni a rosszat és csak a jóra, szépre emlékezni, így építeni fel a jövőt.
Szeretettel: Noémi
Zsu, harcsa, oroszlán köszönöm az olvasást és a véleményt.
Nem könnyű a felejtés, de megpróbálom kiiktatni a rosszat csak a szép és jó emlékekre hagyatkozom ezután. Ami volt, elmúlt. Már csak a jelenben élek, a jövőre gondolok.
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi !
Néma főhajtással fogadd őszinte elismerésem és tiszteletem.
Szeretettel, gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi hála és köszönet.
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi!
én azért megszólalnék:)
bár okosan elemeltek a fogalmakat soroló részek, (3.-5. versszak), és kellően bölcs rálátásról tesznek tanúbizonyságot, nekem mégis a konkrétabb, költőibb sorok tetszenek, a fodormentás rész ( szebb, mint az akácról tépkedni ), szóval a 2. és 4. versszakot közvetlenül kapcsolnám össze, mert szerintem összetartoznak. Így, a negyediket elkezdve, vissza kell sokat ugrani gondolatban, hogy minek a levelét is tépkedi a költői én.
ötöst azért adtam, mert valami azt súgja, hogy nem véletlenül váltogattad így a versszakokat. 🙂
szeretettel: Szindbád
Kedves Noémi! Nem érdemli meg szereteted, felejtsd csöndben, mielőbb. A fodormenta erős illatával, tisztítja az emlékezést. Nagyon szépen írtad meg. Gratulálok. Éva
Kedves Szindbád, Éva köszönöm az olvasást és az értékes hozzászólást.
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi!
Engem is megfogott a vers. Tele van erővel, különlegességgel, a maga nemében mestermunka. Jó, hogy ilyet is lehet olvasni, tisztelet jár az ilyen sorokért.
Üdv.:Tamás
Köszönöm jöttödet Tamás, megtisztelve érzem magam, mert már rég jártál nálam. 🙂
Noémi
Szia!
És nagyon hálás lehetsz néki, ha ilyen verseket tud "kicsiholni" belőled. (Ez némileg dicséret.)
Bocsánat a bizalmaskodásért, de így gondolom, és ki szoktam mondani azt, amit gondolok.
Én a magam részéről közbe békésen eszem a szokásos szilvabefőttem.
Meg gratulálok.
Jó étvágyat a ma esti szilvabefőttedhez, azt hiszem lassan már lecseng………
Kedves Noémi!
Fáj a csalódás mindenkiben, s ennek árnya végigkíséri versedet. De ahogyan egyik válaszodban említetted: el kell feledni, mint a nótában: "Csak a szépre emlékezem"… a többit feledd el, mielőbb!!!
Persze, mondani könnyű, elviselni mindig nehezebb.
Szeretettel olvastam: Kat
Maradok csöndben…