Hőség

Perdül a fa levele
reszket a hőtől,
izzik a szerelem a
pőre örömtől.
Filmeken lepereg a
bódulat árja,
szívemen zakatol múlt
évek kopása.
Tegnapi szomorúság
mélybe lesüllyedt,
elölről elkezdeni
fények is gyűlnek.
Zendülő viharból a
nap kisüt végre,
féktelen a kacajunk,
feltör az égre.
Ismét nyár könnye szakad
kint szomorúan,
nyár heve köztünk marad
néma szavakban!