nem leszek a Lédád
hiába is várnád
Csinszkád sem leszek soha
hidd el nem vagyok ostoba
ne játssz nekem Adyt mert nem ő vagy
jó lenne ha megtalálnád önmagad
sajnálom ha még nem ment
én viszont végleg elmentem
elhagytál de parancs hogy hozzám senki sem nyúlhat
nem gondolod hogy túlzás hogy rabságodba vonuljak
nem én vagyok a szeretőd és sajnos Lédád sem
de ne felejtsd: soha sem leszek a Csinszkád sem
elválaszt egy világ és nem is hiányzom
nem kell neked a lelkem csak a testem kívánod
sajnálom mindezt de megértettem
nem engednél de én engedtelek
soha többé nincs rajtam a láncod
soha többé nem leszek a párod
soha többé nem bújsz velem ágyba
soha többé nem vágyom utánad
mert eltemetted halottnak hitt lelkem
ami egy szóra végül újra itt termett
nincs benne már érzés se bú se bánat
nincs benne már semmi ami sírna utánad
nem vagy nekem senkim ahogy én se neked
kereshetsz engem de hidd el felesleges
emléked a porba hull majd elszáll a széllel
vele repül a szívem amit porrá zúztál két éjjel
nem vagy igazi Ady mint kinek képzeled magad
remélem boldogságodban megismered önmagad
én eltűntem már nem vagyok a Lédád
úgy ahogy nem is leszek a Csinszkád
1 hozzászólás
Gratulálok versedhez.
Ágnes