A tenger tükörsima, az alkony hatásvadász:
az elkeskenyedő horizonton bókol a Nap.
A partközeli, szelíd mezsgyén magányos halász,
fehér fején elnyűtt, szakadozott szalmakalap.
Hálójában vergődik a szűkre szabott létezés,
elhagyták e vidéket a lelketlen istenek.
A mindennapi betevő elúszik vagy kevés …
s a szél kaviccsá őrli apránként a szigetet.
10 hozzászólás
Kedves Netelka!
Olyan, akár egy igazi, csodás, ezzel együtt nagyon kommunikatív festmény…
Igazi művészet… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Netelka!
Gyönyörű írás, ahogy Barackvirág is mondja, látni, érezni lehet a legapróbb rezdüléseit is..
Gratulálok hozzá!
Minden jót: Cyan
Neti, el kellett gondolkodnom a verseden, mert itt több mindenről érzem, hogy szóltál, így a kép sem tudott benntartani, a "hatásvadász" szóval, és a rövidre tört gondolatokkal lehoztál a reálba, és ott is tartottál végig. Tetszett az írásod.
aLéb
Nagyon köszönöm a kedves szavakat 🙂 A vers történetéhez (már ha ez az) hozzá tartozik, hogy játékból íródott, 4 szóra írt vers. Aztán a játékból kerekedett ki ez a kép, ami már kevéssé lett játékos. Köszönöm még egyszer az olvasást 🙂
Üdv: Erika
Soraid olyan érzést keltenek, mintha az ember lelke lenne az, ami előbb kaviccsá, majd talán porrá is omlik…Erőteljes belső hangulat kivetítését érzem a természeti képeken!
Remek alkotás
üdv
leslie
Kedves leslie, köszönöm 🙂
Szia Netelka! 🙂
Képeid szimbolikusak, komoly jelentéssel bírnak. A cím alapján először bezárkózik az ember, aztán kénytelen nyílni a tájkép láttán. Ez a tájkép viszont nem a festők által megálmodott kompozíció, hanem a lélek által festett valóság, hát csukódni kell.
Míg az első részben felfelé ível a gondolat, a második szakasz egyértelműen zuhanásba visz.
Az alkony pedig valóban "hatásvadász". Hajlamosak vagyunk elandalodni láttán, pedig körülöttünk romokban hever minden.
Komoly üzenete van versednek, tulajdonképpen nyitva maradt a megoldás lehetősége (fontossága nem), de mindenképpen gondolkodásra és haladásra serkent.
Örülök, hogy elméláztam ezen, mert talán én is egy kis porszem vagyok abból a szempontból, hogy a záró rész után felfelé ívelhessen ez a történet.
Szemnyitogató vers, kedvelem az ilyeneket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, köszönöm értékes értékelésed 🙂
Üdv: Erika
Akármilyen furcsa, nekem a Romantika című Zorán-sláger jutott eszembe a versedet olvasva… Persze a tiéd más, sokkal fajsúlyosabb. A képeid lebilincselőek, láttatóak, egyszerűen élmény e nyolc sor 🙂
Szeretettel: Klári
Köszönöm 🙂