Hiú marad nekem az ábránd.
Mert engem mindig csak megbánt.
Hiába, lelkesedés miből keserűség.
Hiába, remény miből veszteség.
…Ábránd engem csak megbánt!
Hagytam én magam? Hagytam hát.
Áldoztam én magam? Áldoztam hát.
Vonzalom inogtat, végtelennek hit vonalon.
Szívben marad, csak fáj és fáj és fáj…!
Azért mert az ábránd, engem mindig megbánt!
Ott a láng, mi feltámadva bátorít!
Titkos vágyakra, érzésekre buzdít!
Aztán, jön a csalódás, ami keserít!
Hát ezért marad, nekem hiú az ábránd.
Hiú Ábránd
By Robert Rush