(A jó hozzáállás elötti korszak)
Utálom a hajtást
és célom lett a tett.
Utálom az időt is,
mert üldözőbe vett.
Az óramutató is csak
ütöget, a hangja
meg nevet.
Miért nem nyújt
senki sem kezet?!
Vagy veszi le terhemet?
Élje le az életem
és a végén én átveszem.
Megteszem.
Kényelmesen.
Most álljak le és
mondjam, hogy vég,
fék, elég és kész?
Ez az egész oly' merész!
S tegyek, ha mer ész
gondolni rá?
Nem tudom magamat
rászánni. Háát
jól jönne e készség.
Kell a merészség.
Vagyis hát inkább csak kéne.
Tegyen már értem valaki!
Mindegy ki, csak én ne…
2005 🙂
…
(20 méterrel a föld felett)
Mint ahogy a
strucc dugja
fejét a homokba,
fejest ugrok én is
a rózsaszín habokba,
mit a hétköznapi ember
feketének lát,
s aszfaltnak nevez…
2005
…
Levegőkapkodás és gyomorgörcs
Ő közelebb lépett
Megfogta a kezemet
Én elvesztem az eszemet
és lehajtom
a fejemet a vállára
Ő átölel
Egy nagy szakadás
és induló nyilhegyként
elszabadultam.
Egy pillanat alatt
átalakultam
A levegőt sem kapkodtam
Egy könycsepp csordul
végig az arcomon
mikor az ajkait érzem
az ajkamon.
2006
…
Magamtól megkötött
kezekkel a tükör
elé állok, s
krokodil könnyek közt
békákat hányok.
Majd ellenkezek
a csóváló fejekkel.
Most fekete-fehérben
látom a világot,
és nem tudok békülni
a színes mezekkel…
2006
…
Felesen tele
és félig üresen
üldözöm a ködöt
konokon, ügyesen.
Leállok.
Hevesen zokogó élen
robogó kereken zuhanok.
De várok.
Keresem a kezedet
az épet az eleget
a szépet a meleget
a kettőt,
fogj meg!
2007
…
Teljesen végesen,
végesen kékesen
vagyok.
Minden szót
a fejemben
hagyok.
Olyan vagyok,
mint tücsök hegedűl, ha
midíg egyedűl van.
Magába, fájva.
Magába, fázva.
Magába zárva
KOPORSÓ
Hatalmas térben.
Tértelen térben.
Végtelen kéken
az utolsó.
2007
…
Ülök a gép elött
agyalva
cinikusan vigyorgó
vadalma,
s röhögök a helyzeten
a fagyottas aljzaton,
a halottas életen…
Halottas…
Vicces!
2008
9 hozzászólás
Tetszettek a jelentések, a keret is jó lett volna, ha a keretbe foglaltak egységet alkotnak. Igazából nem éreztem a témák vagyis az évek összefonódását, ami alapjában véve, nem kéne, hogy problémaként megjelenjen, de ez egy vers, aminek szerintem valamilyen szinten egy egységet kell alkotnia. És nem túlzottan szerencsés, hogyha az egyetlen összetartó elem a vers kerete és nem az ami a keretbe van.
Üdv
Kedves Michelangelo!
Köszönöm, hogy írtál, és reflektáltál…
A Helyzetjelentésekben azokat a verseimet fűztem össze, amik a bizonyos időszakokban megélt jelentősebb helyzeteimet, állapotaimat tükrözik. Egyedüli összekötő elem az, hogy a téma az adott helyzetről való jelentés.. Ahogy telik az idő más más állapotok helyzetek alanyaivá válunk. Hullámhegyek, hullámvölgyek. Ami a keretet illeti, igazából nincsen.. Az elején a naív egyszerű gyermeteg helyzetjelentés, a végén a filozofálgatásba süllyedő irónikus és elvont jelentés. Ez a halvány szemlélet- és jellemfejlődés fűzheti még össze a verseket ami halványan de érzékelhető….
Köszönöm, Janka
Nekem nagyon tetszett ez a helyzetjelentés. Valóban, mindig más körülmények között vagyunk, más emberek vesznek körül és ez a hangulatunkat alapvetően befolyásolja. Mindezt nagyon jól érzékeltetted.
Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum!
Örülök hogy olvastál, és köszönöm a dícséretet 🙂
Janka
Mint vers nekem is tetszett, számomra világos a mondanivaló.
"Mint életút" már kevésbé, a főszereplő "mélyrepülése", aki vélhetően egy fiatal lány, mondjuk éppen Te vagy, már persze ha konkrétan magadról írtál, s nem általánosságban egy tipikus mai "modern" lányról, -eléggé lehangoló.
Nem túlzottan pozitív három év, 17-20 éves korig.
A kérdés csak az, mennyire köszönheti saját magának ezt a helyzetet a lány?
Korábbi verseidet is figyelembe véve úgy érzem nagy mértékben. (Túlságosan magába zárkózó, elefántcsont-toronyban ücsörög a világ felett, nem meri felvállalni az életet és saját magát, vágyait, szenvedélyeit. Lefojtott tűz, kitörni készülő jeges vulkán.)
A szokásos, ide kívánkozó bíztatások. "fel a fejjel, lesz ez még így se" itt és most banalitásnak hangoznának…nem is mondok semmi ilyesmit. Ellenben egy ötlet: olvass Coelhót! Ő nagyon pozitív és el tudja magyarázni, mit kell tenni ahhoz, hogy az ember megtalálja önmagát, és a saját útját.
Persze pozitív hozzáállással nem biztos, hogy ilyen klassz vers születne. Vagy igen?
Szia: én
Szia Bödön!
A helyzetjelentések, korán sem nevezhető életútnak!
Se eleje, se vége, nincs irány. Mélyrepülések és boldog pillanatok egyaránt hangot kaptak. Nem egy átlagos mai modern lányról írtam..
Persze hogy nem egy pozitív három év.. Önmagad átértékelése, a tisztánlátás kezdetei, képességeid és feladataid, nomeg a lehetőségeid közti szakadékok első észlelései közbe iktatva egy kis társat aki rövid támasz. Olyan versek ezek , mint mikor az ember senkivel nem akar beszélni a gondjairól, örömeiről (amik nem is igazi gondok vagy örömök, inkább érzetek) és tollat ragadva pár sorban tudatosítja magában.. Na hogy is állunk most.? Ezeket fűztem össze…
Ez a vers, most újra átolvasva, nagyon tetszik újra. Ezért most 5-öst adok rá!
-én
Köszi… néha azért még visszanézek 😀
És ez nem vers, hanem versfűzér.. összeollóztam néhányat. Töb – kevesebb sikerrel.. 🙂