Sietve tűnnek az évek sorra,
átszitál minket szigorú rosta.
Milyen sok év – s mennyi a végtelen…
De még itt, most még itt vagyunk jelen.
Sietve tűnnek az évek sorra,
emlékeinket rágja a rozsda,
de még itt, most még itt vagyunk jelen,
bár az idő csak rohan féktelen…
Sietve tűnnek az évek sorra,
hány év hullt rá arra a csokorra…
És csak rohan az idő szertelen –
bár még itt, most még itt vagyunk jelen…
9 hozzászólás
Kedves Klára!
Az emlékezés hihetetlen sok tényezö gyümölcse!
…´csak szép´ sehol nincs!
Nagyon tetszett!
Grat:sailor
Köszönöm a figyelmedet kedves sailor:))
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Gratulálok az évekhez!!! Jól bírod… 🙂
Remek kis köszöntő féle!
Szeretettel olvastam: Tünde
Remek ez a versed, kedves Klári. Ahogyan ismétlődnek a versszakokban a sorok, vagy helyet cserélnek csupán, érdekes, ahogyan váltogatod… Egyszerre csodaszép és érdekes is. Nagyon-nagyon tetszik.
Szeretettel!
Ida
Sok boldogságot kívánok, még sokáig erőben, egészségben kedves Klári.
Versed nagyon tetszett, gratulálok!
Szeretettel: Ica
Kedves Klári!
Gratulálok "mindkettőhöz"! Üdv: Gyömbér
Kedves Ida, Ica, Gyömbér, köszönöm szépen a véleményeteket és a jókívánságokat:))
Szeretettel: Klári
Először is szeretettel gratulálok 🙂
A vers pedig remek, szép…remélem még sok ilyen lesz 🙂
szeretettel olvastalak: Zsu
Remélem én is Zsu, és köszönöm a gratulációt és a látogatásod:)
Szeretettel: Klári