A malom

Vajon a gyáva isten megkegyelmez,
S nem veszti fényét a nyűgös pirkadat?
Malomkövek közé ejtett kristálypohár
Ez az igazán törékeny pillanat.

A malom csak őrölt eddig,
Porrá zúzott minden rövid percet.
A csillogást a szél hordta hátán,
Szállt vele a por, mint könnyed permet.

Bűnös a szél, hisz ő hajtja a malmot.
Görögnek az átoknehéz, robajló kerekek.
S továbbszáll, céltalan hordja el
A porrá zúzott kristály-perceket.

Nincs olyan pillanat, amit megőriz, megóv.
Nem vigyáz rá, s ereje nem lankad.
Majd a pillanat elfogy, a malom megáll.
A szél kacagva fosztott ki, s te balga módon hagytad.