Szeptemberi szél

Szeretem az őszt!
S, ahogy már nem fejtegetem,
hogy miért születik,
szemem sarkába
halvány szarkaláb,
megnevetem a
füstölgő kémények
pajzán játékát.
Rád gondolok!
Míg sárga csomókba
dobálja diófám levelét
a szeptemberi szél,
bukfencben forog az
az időtlen remény…
Szeretem az őszt!
Lopva figyelem átalakulást.
Mily bölcs a természet,
meleg színekkel kergeti a gyászt.