nekünk.
Nézhetjük, hogy meg nem élt valóságukat
miként fújja el a szél,
s megpillanthatjuk mily illékonyak;
vagyunk.
Csak bámulunk kábán,
hangodat keresve megőrjít a csend;
mindannyiunkat.
Hisz’ mind azt hittük, a remény erősebb
mindennél,
hogy utat vág magának a halál erdején;
eltévedt szándék.
Álmaid apró szilánkjai sebeket ejtenek;
rajtunk.
Itt marad minden mi Te voltál, de
már csend honol a nyomodban.
2 hozzászólás
Szia Jodie!
Azt gondolom, hogy akiből nekünk itt maradnak, álmok, gondolatok, érzések, remények, hitek, tanácsok, azok igaziból sosem mennek el. Soha.
Nagyon szép emlékezést írtál!
Gyömbér
Kedves Jodie!
Ha valakit szeretnek, szerettek, ha valaki álmokat és hitet adott nekünk, az sosem távozik el. Fizikai valójában igen, de az amit átadott nekünk, örökre velünk marad. Az emlékezés életben tart!
Üdv: Mishu