1. Szonettkoszorú. Ábrándozom
Petrarcai ölelkező rímképlettel
Mesterszonettel
1. ÁLMODOM
Fényes tükörben csak bámulom magam…
gyenge-ártatlan kisleány vagyok,
képzeletben már repülök hozzád,
veled szárnyalok, láttalak álmomban.
Fehér lovon jöttél, elém toppantál,
megláttam arcod, nagyot dobbant szívem,
elém állva csókkal köszöntöttél
s megcsodáltam daliás alakod.
Fényes tükörnél álmokban fürödve
szemem behunyom, látom jövőmet:
hittem, te leszel életem öröme.
Sok idő pergett le homokórámon,
vágytam terád, érted sóvárogtam,
hiába vártalak… elszállt az álmom…
2. JŐ A KIKELET
Elszállt az álmom… hiába vártam…
Odakünn mindenhol hóborított táj,
fákra meleg napsugár csókja vár,
derült ég ragyog a hófehér tájra…
Sötét nappalok egyre hosszabbodnak,
sík lejtőn nesztelen síelők-szánok
s gyerekzsivaj tölti be a tájat…
oszlopon fekete varjak kárognak.
Csendben jő a kikelet, olvad a jég,
madár dalától lesz hangos a határ,
zöldül az erdő, odafenn kék az ég.
Kéményen fészket rak a gólyamadár,
lelkünk ujjong, szívünkben szeretet él,
érezzük: tavasz lesz – nemsokára már.
3. AUGUSZTUS
Érezzük: tavasz lesz nemsokára már.
Hiába zúg a szél, múlik már a tél,
a nagykabátban kicsit fázunk még,
kiderült az ég, virágos a táj.
A fecskék Afrikából útra keltek,
fárasztó útjuk után hazatértek,
boldogan foglalták el fészket,
kijavítják s a tojásra ráülnek,
majd egymást váltva megláthatod
melengetik, majd jól megkeverve,
úgy kelnek ki hó végére tojások.
Tátognak és csipognak a kisfecskék,
fecskemama útra kél, csőrében
hozza étket s eteti a csibéit.
4. ITT A TAVASZ
Fecske mama fiókáit eteti.
Keletről friss szellő súg fülembe
friss levegőt szívok be a tüdőmbe,
közelben egy gólya magát kelleti.
Ablakomon bekacsint a napsugár,
gyorsan fürdöm, fölfrissülök ezután.
Felöltözve s megfésülve jövök már
leülök az asztal mellé, kávé vár,
asztalon vajas kenyér és kakaó,
gyors reggeli, sietni kell, munka vár.
Odakünn tavaszt öltött a határ,
kinyílt már a kankalin és tulipán.
Szeretem a május havát, tavaszon,
enyhe szellő suttog nékem titkokat.
5. MÁJUSI SZONETT
Enyhe szellő suttog nékem titkokat.
Beborult a napfényes ég felettünk,
ne félj addig, míg együtt lehetünk,
féltve őrizlek, mindig a kezed fogom.
Mint nyári zápor, olyan az életem,
hiába sóhaj, maradok csak vándor.
Szívem szomorú, tele fájdalommal,
fájó sebeimet, kérlek, gyógyítsd be.
Mikor lesz felettünk ragyogó kék Ég?
Mit gondolsz kedves, boldogok leszünk még?
Úgy szeressél engem, mint valaha rég.
melletted maradok… szomorú ne légy!
Napsütésben, csókjaid tüzében,
ha rád gondolok, boldogság tölt el!
6. TAVASZVÁRÓ
Ha rád gondolok, boldogság tölt el.
Lobogó tűznél ülök a szobában,
amerre látok, a táj mindenhol
magára csillogó ruhát öltött.
Duruzsoló kályha lángjai mellett
a közelgő tavaszt várom merengve,
körülöttem mindenhol sűrű a csend
vár valamire, bizsereg a szívem.
Ha melegen süt le rám a napsugár,
s olvadozni kezdenek a jégtáblák:
majd virágba borulnak az orgonák,
madarak dalától zsong már a határ
szívem csordultig telt szeretettel,
érzem a tavasz balzsamos illatát
7. MESÉL AZ ERDŐ
Érzem a tavasz balzsamos illatát
A sas felszáll, fel a magas égig,
kiterjesztett szárnyát, erős lábait
lent csodálkozva nézik fiókái.
Lépteink alatt gallyak ropognak,
fák tetején pihennek madarak,
katicabogarak sietve szállnak,
egy özvegy madár búsan szól a fán
Csitt… hallgatom az erdő mit mesél
csendesen kísért madarak halk dala,
talpunk alá falevelet hord a szél
A virágok közt méhek döngicsélnek,
szárnyuk alatt rejtve a virágpora,
s hazaszállnak gyűjtve édes mézet.
8.
Hazaszállnak gyűjtve édes mézet.
Míg ősfák alatt az erdő megpihen,
fenn tátja a száját kismadár-sereg,
s madár dala hallszik a fák tetején
Csendesen zsong az erdő, ha szél támad
mókusok ugrálnak, a gally megreccsen,
hangyaraj sietve nyüzsög fatörzsén,
hátukon hordozzák nagy bábjaikat.
Enyhe szellőtől levelek zizegnek,
a nyáréltető melegét siratják,
nekik már őszi levelek üzennek.
Tücsök pengeti hegedűje húrját
faágon nagyot egy bagoly kacsint
még egyszer nagyot huhog vidáman.
9.
Még egyszer nagyot huhog vidáman.
Mi ketten csendben egymást átkarolva
az ősfák ágai között járkálunk
a balzsamos illatok felénk szállnak
Szívünk dobog, éled a szerelem,
ennyi csodát megélni nem reméltem.
Szép fejed hajtsd a vállamra és nézz
szemembe, tudjam, te mit üzensz nekem?
Egymást átölelve elmondod majd
nekem, mit mesélt az erdő. Halk zene
mellett várjuk a pirkadó hajnalt.
Lélekben felszállunk a fellegekbe,
ott ülünk ketten a Göncölszekerén,
álmunknak már sohasem lesz vége!
10. JÚNIUSI ÁRADAT
Már sohasem lesz vége álmunknak!
Sétálni megyek fényes nyári nap,
Dörgés ereje rázza meg a fákat,
ijedten húzom össze a ruhámat.
A derült kék ég beborul felettem,
villám csapkod fekete fellegből,
fal mellé húzódom a zord időtől
ernyőmet a fejem fölé emelem.
Olyan az élet, mint a nyári zápor,
viharral tör rám, váratlanul támad;
attól rettegek, mindjárt elsodor
Zúgva, hömpölyögve tör ránk az ár,
tengervíz zúdul be az otthonokba,
s elönt mindent az ár, ami útjában áll.
11. VIHAR
színes faleveleket görget a szél,
se embert, se állatot nem kímél;
a villám lecsap, ha ég mennydörög.
A lezúduló eső elől futnom kell
elfáradtam, görnyedt testem szeretne
pihenni, (de) nincs hová letenni a fejem.
Mi lesz velem? Segíts én Istenem.
Erdő mélyén mindenütt néma csend,
már nem villámlik vihar is elült,
a fán harkály-doktor kopog odafenn.
Derült kék az égbolt felettem,
a tájon csend honol körülöttem
elmúlt fáradságom,; megpihentem!
12. VIHARBAN
Megpihentem, elmúlt fáradságom!
Lombsátorban hallgatom múzsám dalát,
átjárja fájó lelkem minden zugát,
kezemmel dobolom csodás ritmusát.
Holdfénynél álmodva libbensz énfelém,
fátylad felhők között kúszik utánad;
Míg hallom dalod kísérő akkordját,
a vágy és a bánat engem elemészt.
Lombok árnyékában halkan dalolom
a gyönyörűen zengő akkordokat,
lágy muzsika mellett száll a sóhajom,
lelkünk összeforrt vad vágyainkkal.
Gondolatomban már eljöttél hozzám,
s Te ezerszer játszottad el zongorán.
13.
Te ezerszer játszottad el zongorán.
Lelkemben megszólal halk szopránod…
sóhajaink a magasságba szállnak,
szemünket lezárva együtt álmodunk.
Álmomban suttogó hangodat hallom
halk zene fülemnek, békés a lelkem,
ha pirkad a hajnal, s te itt mellettem,
a szemed ragyogó csillagát látom;
Csöndben nézem a hajnal ébredését
ne zavarjam meg a szép álmodat,
elmúlik a hajnal, kéklik már az ég
Rám mosolyogsz, álmos a sóhajod,
szemed kéklőn fénylik, boldoggá tettél
csodás dalodat dúdolom örökké
14. ÁLMODTAM
Csodás dalodat dúdolom örökké.
ha szemem lehunyom, ábrándozom.
Eszembe jut: életem milyen volt,
másként kellett volna időm tölteni?
Élet szépségére, lét nyugalmára,
lelkem óvására nem figyeltem,
mint egy rideg robot dolgom úgy tettem,
értékes percek múltak egymás után,
magamnak szebb napokat képzeltem,
ahol nyugalom van oly helyen élni,
érték a tudás, szorgalom és szépség,
ahol nincs léte bűnnek, szegénységnek.
Életem folytán azt kellett megélnem:
semmi se igaz, ábránd volt minden.
**
15. MESTERSZONETT – Ábrándozom
Fényes tükörben csak bámulom magam…
Elszállt az álmom, hiába vártam
Enyhe szellő suttog nékem titkokat.
Fecske mama fiókáit eteti.
Enyhe szellő suttog nékem titkokat,
Ha rád gondolok, boldogság tölt el.
Érzem a tavasz balzsamos illatát
Hazaszállnak gyűjtve édes mézet.
Még egyszer nagyot huhog vidáman.
Már sohasem lesz vége álmunknak.
Az ár – 'mi útjában áll – mindent elönt,
Megpihentem, elmúlt fáradságom!
Te ezerszer játszottad el zongorán
Csodás dalodat dúdolom örökké…
***
19 hozzászólás
Tudom, nagy fába vágtam a fejszém. Bátran nekifogtam, bár óriási munka. Egyik kedves klubtárs verseskötetében több anyagot is bemutatott híres írók tollából. Már többször átböngésztem, nagyon megtetszett, s most vettem a bátorságot, s megpróbáltam, éjfélekig dolgoztam rajta.
Tudom, részemről nagy merészség, de élvezettel csináltam.
Az eredményt pedig közreadom.
Szeretném, ha elmondanátok a véleményeteket róla, mert folytatni szeretném.
Kata
Kedves Kata!
Valóban, nagy fába vágtad a fejszédet, de jól tetted. Én nem ismerem a szonett szerkezetét, nem is írtam még soha, így ahhoz nem is tudok hozzászólni. Viszont, engem elbűvöltek soraid. Csupa zene, remek hangulata van az egésznek. Hát hogyne lenne, amikor a csodás természetről szól. Engem elkápráztattál. Elismerésem.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Meghatottak a kedves szavaid, pedig tudom, hogy még gyakorolnom kell ahhoz, hogy igazán jó legyen minden tekintetben. Azonban jó érzés hallani, ha valakinek tetszik, s azt írja, hogy jó a hangulata. Arra mindenképpen jó, hogy kedvet csinál a további gyakorlásra. Köszönöm.
Szretettel: Kata
Gratulálok kedves Kata !
Ez a szó és amit takar kevés is ide, nagyszerű hangulatú szonettkoszorút olvastam, csodás képekkel, egy-két sort megkönnyeztem (talán érzékenyebb vagyok mostanában).
Nagy fába vágtad a fejszédet, de én úgy gondolom megérte, mert ritkán olvasok ilyen gyönyörű művet. Nagyon "egyben" van.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Soraid megörvendeztettek. Mégsem fogom magam elbízni, mert tudom, hogy vannak hiányosságai. De mondhatom, hogy a nagy odafigyelés és munka mellett, élvezettel dolgoztam rajta. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Nem volt időm mélyebbre mártózni, most csak annyit, hogy példát kell vennem bátorságod kapcsán.
A hét vége felé tán lesz alkalmam boncolgatni is.
Egyszeri olvasás után csak azt mondhatom, hogy felnézek rád. Példát mutatsz, én pedig követem a jó példát.
Jövök még…
Köszönöm, hogy a koszorúddal engem is erősítettél. Írj sokat!!! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Aranyos vagy, Kankalinka!
Nagyon örültem, hogy meglátogattál. Tudom, részemről nagy bátorság, de már (pl. ma éjjel) pedig többször fölébredtem, folyton szonettet írtam. Nem tudom miért, de a napokban föltett Cicák a parkban c. prózát írtam át szonettnek. Kár, hogy nem volt a közelben íróeszköz, mert észen jól haladtam vele (persze álmomban), aztán nappal már nem jutott eszembe róla semmi semmi.
Egyébként már ma is találtam benne javítgatni valót. Mániám mindig csiszolgatni az anyagokat.
Köszönöm, ha foglalkozol vele, s szeretettel várlak.
Kata
Szia Kata! 🙂
Amikor először elolvastam műved, elsodortak az érzelmek. Tartalmilag megfogtál, el is tereltél. Most is így vagyok ezzel, de ha igazi szonettkoszorút szeretnél írni, akkor figyelned kell kívánalmaira.
Szonettkoszorúdban második olasásra feltűnt, hogy a sorokat nem jól értelmezted.
A mesterszonettet nem úgy alkalmaztad, ahogy kellett volna.
Az első szonettet a mesterszonett második sorával kellett volna zárnod, és a toábbiakban is vannak ilyen tévedések.
Versként gyönyörű, de amiket megfogalmaztál, koszorúként még javítani kell.
Nem vagyok profi, de látok dolgokat. Fogok írni erről. 🙂
Szép a versed, nekem sokat adott. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Örülök Kankalinka, hogy elmondtad a véleményed. Én nagyon jól tudom, és éreztem is, hogy lesznek benne tévedések, mégis belevágtam. Amikor V. Andrea: Égi csöndörgők c. verseskötetét megkaptam (Bpesten, Kata lányomnál találkoztam is vele). Andrea kötetében több híres – leginkább – külföldi írók tollából közölt mesterszonetteket is.
Azóta sokszor forgattam a kötetét, hiszen ő azok közé tartozik, aki igazán ért a verstanhoz, tőle tanulni lehet.
Sokszor forgattam a könyvét, Tudod, engem a szonett mennyire érdekel. ezért onnan tanulmányoztam a mesterszonettek készítését. Mondanom se kell, több változatát találtam az egyszerű szonetteknél részénél is; a rímképleteknél volt ölelkező rím, abab és aabb is (én legjobban az itt elsőként jelzettet szeretem használni.
Folytatom.
A sorok szótagszáma is más-más szinte valamennyinél: volt 10, 11 szótagos, de volt, ahol nem mindig azonosak. Sőt, a vers utolsó, 3-3-soros részénél is változásoknak voltam tanúja.
Arra gondoltam, ha ilyen nagyságok nem kötődnek mindenkor az előírásokhoz, akkor nekem – kezdő, a szonetteknél „ifjú” költő is megteheti.
Egyébként annyiféle tanácsot kaptam és gyűjtöttem már össze, azok is más-másként szólnak. Egyik Napvilágos remek verseket író pl. olyan szonettel nyert pályázaton százezer forintot, ahol az abab rímképletet használta.
Nagy Noémi levélben közölt nekem egy Internetes címet, azt is áttanulmányozom. Van egy közmondás, azt követem: „A jó pap holtig tanul.”
Tehát minden jó tanácsot jó szívvel várok.
Szeretettel és köszönettel: Kata
Szia Kata! 🙂
A shakespeare-i szonett megengedi elvétve a 10-es szótagszámot. A formából arra következtettem, hogy ilyennek szántad műved. Viszont akkor a rímképlet: ababcdcdefef gg.
Látom, hogy példát vettél Vesztergom Andrea szonettkoszorúiról. Jól tetted, mert kivételesen ír. Nekem még mindig elsőszámú kedvencem tőle a Porban, csillagokban című szonettkoszorú. Ezt tette fel, amikor regisztrált ide. Csodájára járok azóta is, mint minden művének. Látom, nem jártál ott. Figyelmedbe ajánlom, és ott kitűnik az is, amit mondani szerettem volna. Jól látható, hogy a mesterszonett mely sorait hol ismétli, közben miként fejti ki a tartalmat, és hogyan kanyarodik vissza az első sorhoz, hogy kerekre szabja, bezárja a koszorút. Ennél jobb példát most nem is tudok mutatni a shakespeare-i formában itt.
…
Kankalinka!
Nagyon örülök az új tanácsaidnak. Mindent összegyűjtök, amit kapok. Mondhatom, első zsenge anyagomnál nagy gondban voltam. Utána is többféleképpen próbálkozom, de a tanácsaitok nagyban segítenek. Ha elkészítettem az egyes különálló 14 szonettet, ne is magyarázzam, hogy milyen nehéz volt föltenni, hogy az a 14 mégis egységesnek mutatkozzon, nem beszélve arról, hogy a a mesterszonettnél aztán már még nagyobb volt az aggodalmam, hogy az is valahogy egységet mutasson, de így is elég töredezett. El fogom olvasni Andrea és aLéb szonettjeit is, mert az ügy nagyon érdekel, hogy ők is tanulni lehet. Hiába, mégis örülök annak, hogy föltettem, mert legalább a tanácsaitokkal mégis előre léphetek. Úgy, hogy köszönöm kedves tanácsaidat, el se mondhatom, hogy örültem neki. (A-val már személyesen is találkoztunk, jó lenne valhogy Veled is… de hát – az már nekem nem könnyű…)
Sok-sok öleléssel: Kata
…
A petrarcai változatra jó példa aLéb Utak című koszorúja.
Örülök, hogy foglalkozol vele, szerintem is nagy kihívás, élvezetes "játék".
Mellékelek egy linket, ami sokat segíthet: http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm
További sok-sok szép verset kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörű szonettciklus.
A gondolatisága annyira gazdag, tiszta, szép, áradó!
A formáról Kankalin elmondta az első-utolsó sorokkal kapcsolatos szabályt. Azzal az egyfajta "vázzal", amit felállítasz majd a koszorú összetartására, szerintem könnyebb megírni.
Nagyon szeretnék olvasni még Tőled szonetteket, szonettkoszorút!
Kedves Andrea!
Olyan szép szavakkal illettél, amit meg sem érdemlek. Egyelőre csak a nagy akarás csábított arra, hogy belefogjak. Végtelenül jól esik, ha látom a sok jó szándékot, amivel hozzásegíttek ahhoz, hogy kedvem legyen további szonetteket előállítani. Egyébként a kötöttsége ellenére is ez a legkedvesebb versformám. Mindig élvezettel fogok hozzá, még akkor is, ha tudom, hogy nem kifogástalanok.
Szeretnék többet tudni arról a "vázról", amit említettél. Ha majd egyszer lesz rá időd: megkérhetnélek rá, hogy küldjél el nekem egyet, mert ott rejlik a titok nyitja, hogyan kell hozzákészülni és végigmenni rajta. Mert bizony, bonyodalmat okozott, amikor a mesterszonetthez értem… Már arra is gondoltam, hogy azzal kellene kezdeni…?
Köszönöm, hogy elolvastad.
Sokszor ölellek kisfiaidnak is küldök egy-egy puszit:
Kata
Kedves Kata! Ha mesterszonett koszorúd hibádzik is, de nagy eredmény, hogy megírtad dolgoztál vele. Mindenképpen dícsérendő. Majd megpróbálod kiküszöbölni, javítgatni és nagy élményt okoz, hiszen nem mindenki mer és tud erre vállalkozni. Örömmel olvastam. Gratulálok.
Évikém? Számorra öröm, hogy eljöttél hozzám és olvastad. Nagyon szeretem a szonetteket, már egy megjelent kötetem is van belőle, melyhez egyik művészkör vezetője írt ajánlót, dicsérettel. A mesterszonett elkészítése nagyon nehéz, sok figyelmet és munkát hordoz magában, nem könnyű megírni, pláne azért, mivel korábban már sok híres író foglalkozott vele, s ahány, annyiféle változat lehetséges. S van aki az egyik, van, aki a másik alkotó munkáját ismeri el. Eddig itt is csak két alkotó tett föl belőle, s hozzáértők, s nagyon szép alkotások, azonban mégsem egyforma mintára készültek. Tehát van bőven választási lehetőség. S én kértem a véleményeket, s azt is tudom, mennyi benne az érték. A vélemények inkább buzdítanak, mint hogy elkeserítenének.
Köszönöm, hogy itt jártál, s elolvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ez a szonettkoszorú valóban mestermunka! Nem először olvasgatom, többszöri olvasást igényel. Lehet, hogy ismételten visszajárok.
Nagyon nagy munka! Minden elismerésem e remekmű megírásáért.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Igazán öröm számomra, amit írtál. Elkezdtem, és folytatom még úgy is, hogy akik nagyon hozzáértők, találnak benne hibákat. Úgy érzem, gyakorlással sok mindenre rájövök magamtól is. Ma fejeztem be a hetediket, sorban mind fel fogom tölteni. Lehet, hogy sokan a trejdelme miatt megijednek tőle, s nem olvassák szívesen. De engem ez sem zavar.
Köszönöm, hogy itt jártál megint.
Mindig szíesen várlak.
Szeretettel: Kata