Maca fogadalma

Vidám reggeli napfény
csillan az ablak üvegén.
Maca a fürge mókuslény
játszik az ágy szélén.
Nincs ma kedve felkelni.
Nincs máshoz kedve, mint enni.
Lustálkodva nézelődni,
nézelődve eszegetni.
Biztatják Őt a szülei:
– Ideje már rég felkelni!
– Hadd maradjak még ágyban
finom, puha odúnkban!
Szülei nem vitatkoztak.
Az odúba sok rügyet hoztak,
makkor, magot s nemcsak mára!
Gondoltak Ők a holnapra!
Maca lányuk éhes nagyon!
– Édes mama, drága papa!
Nagyot kordul Maca gyomra!
– Vágyom egy kis rügyre, makkra!
– Nem hallgattál a jó szóra!
Most éhes vagy, ugye Maca?
Dorgálta Őt a mama, papa!
Az éhségnek nagy a hatalma!
Fogadkozik a kis buta:
nem lesz többé soha lusta!
Csak egy kis ételt már kaphatna!
Gondolkodik mama, papa.
,,Kegyelmet kap" a kis Maca!
Ő is ehet , ahogy vágyta!
Fogadalmát megtartotta:
nem volt többé lusta Maca!