Porzik a hó, fut a szánkó
Repül a két csuda pejló.
Szeretőm lettél mától,
Csillog a dér ezüstje…
Úgy húznak, orrlyukuk tágul,
Csatakos, fénylő a testük
Távoli kémények füstje,
Szeretőm lettél mától…
Távoli fenyvesek zúgják
Furcsa zenéit a szélnek,
Szeretőm lettél mától,
De még kereslek téged…
Érzik már, közel az otthon,
Csak húznak, feszül a testük,
Szeretőm lettél mától,
A múltat végleg feledjük…
4 hozzászólás
Kedves Túlparti!
Akkor ezért nem vagy sehol mert a szeretőddel vagy.Engem szórakoztatott a dalocskád.
Ági
Előfordult régebben.
És köszönöm a hozzászólásod, Ági!
szeretettel, túlparti
Tisztelt túlparti!
Csuda hangulatokat olvastam.
Milyen jó ez az ellentmondás a versében:
"Szeretőm lettél mától,
De még kereslek téged…"
Tisztelettel: Alkonyi
Tisztelt Alkonyi!
Örülök, hogy olvasta versem. Na ja! Ha valaki valakit megkedvel, megszeret, nem győzik betelni Ővele.
Minden nap, minden óra, minden perc új "felfedezés". Asszem, fölösleges önnek elmondanom, erről szólnak versei.
túlparti