Álmosan nyújtózik a nap sugara,
nem hivalkodón, a hajnal didereg.
Mért tagadnám, ’mit régóta viselek,
ha gondot űz bennem a látvány maga?
Mint egy láthatatlan játékos, a szél
labdázik, most fáradt levelek között.
A szegény vad még alig rejtőzködött,
s tisztáson már csillog a reggeli dér.
Mond, megtudod-e a valót festeni,
ha nincs minden ágon egy színes madár,
s másoknak így, hát akarsz-e tetszeni?
Mert az akarat a legnagyobb tanár,
de hidd el, sosincs késő elkezdeni,
adj esélyt, s a csillagos ég a határ.
3 hozzászólás
Kedves Fél-X!
Csodaszép versedhez gratulálok!
üdv:dalmay
Különösen a befejezés szuper!
Gratulálok:sailor
Nagyon szép ez a vers kedves Fél-X !
Nagyon tetszett !
szeretettel olvastalak: Zsu