Vannak napok, mikor minden világos,
színtiszta, egyértelmű, hófehér,
s ebben a fehérben ott van minden
szín, mert mindegyik belefér.
A színek között, ott a hófehérben
vagy Te is és összes árnyalatod,
felhőtlen jókedved éppen úgy,
mint mélységes, súlyos búbánatod.
Vannak napok, mikor minden sötét,
koromnál mélyebb, éjfekete,
beszippant minden színt, örökre elnyel
telhetetlen, örökké éhes bele.
A vigasztalan, örök sötétben
ott vagy Te is, és minden színed,
elnyel Téged a végtelen s veled
bánatodat és jókedvedet.
Tudom, lesz egy nap. Fekete? Vagy fehér?
Semmi? Vagy minden? Nélküled? Veled?
Ha fehér, ott lesz minden szín és Te,
ha fekete, mindent visz, s vele engemet.
12 hozzászólás
Gyönyörűek a színeid!
Most nálam minden fehér!
F.
Szia, jó Neked.
Zs.
Kedves Gyömbér!
Érdkes versed levezetése a fekete fehérrel. Azt hiszem, másoknak is vannak fekete vagy fehér napjai, ki tudja, miért van ez így. De igaz. Érdeklődéssel olvastam fejtegetésedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen, hogy olvastad a verset és a hozzászólásodat is!
Üdv: Gyömbér
Sokatmondó és megható a versed, kedves Gyömbér, s ezzel együtt gyönyörű, mint mindig.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvasod a verseimet. Tudom, hogy érted is, és ez nagyon jó!
Szeretettel láttalak: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Meghatóan érzékelteted az elmúlás vívódásait.
Köszönöm neked: Ica
Kedves Ica!
Én köszönöm Neked, hogy olvastad!
Gyömbér
A befejezés különösen tetszett!
Gratulálok:sailor
Igazán örülök, kedves sailor.
Köszönöm, h.itt jártál: Gy.
Csak, hogy tudd olvasom minden versedet. Nagyon tetszik minden alkotásod, Gyömbér. Talán közhelyes, amit most írtam, de nem bánom, és vállalom. 🙂
Selanne
Kedves Selanne!
Számomra egyáltalán nem közhelyes és köszönöm szépen!
Szeretettel: Gyömbér