Izzik a parázs.
Egyedül vagyok,
csendben megbújok
magamban.
A Nap szikrázva ragyog,
a tűz már alábbhagyott.
Nem lobog…
Hamu-halom. Ez vagyok.
A pernye száll,
vele száll, az akarom.
A lényeg már odaát vár.
Nem tükör által lát,
tisztán látóvá vált.
Tisztánlátó
By hovaIzzik a parázs.
Egyedül vagyok,
csendben megbújok
magamban.
A Nap szikrázva ragyog,
a tűz már alábbhagyott.
Nem lobog…
Hamu-halom. Ez vagyok.
A pernye száll,
vele száll, az akarom.
A lényeg már odaát vár.
Nem tükör által lát,
tisztán látóvá vált.
7 hozzászólás
Kedves Vali!
Sokatmondó szép soraid meghatóak, s érzem, igazak.
"Nem tükör által lát,
tisztán látóvá vált." – mennyi minden rejtenek e sorok…
Sok szeretettel!
Ida
Kedves Vali!
Gratulálok gondolataid mélységéhez. Tetszett az elmélkedésed az elmúlásról.
Szeretettel: Ica
Gyönyörű ez a versed kedves Vali az elmúlásról, rövid, mégis minden benne van.
szeretettel olvastalak: Zsu
Rövid, tartalmas sorok az életről. Szomorúan szép az elmúlásról. Szívvel olvastam. Éva
´csendben megbújok
magamban´
…csak ott létezik-het a ´tisztánátás´!
Gratulálok:sailor
Örömmel olvastalak!
Üdv Mindnyájatoknak!
Jól esik,hogy időt szántok verseimre, pedig ritkán mutatom magam. Olvasok itt sokat sok jót, szépet. Nem mindig reagálok, pedig tudom, hogy mindenkinek jól esik, hiszen azokból is tanulunk.Bocsánat, majd máskor más leszek.Most valami szürke köd telepedett rám, amit nem szeretek. Azt hiszem fújok egy nagyot és elszáll!
Szeretettel üdv :Vali