Rá keltem. Felvételről beszélt éppen,
még tavalyról. Én talán dideregtem,
így május végén, még a munka előtt.
Lehet, nem is készülődtem, hanem őt
lestem kicsit, a fésű kezemben – állt.
Negyvenegy néhány év, s vége. A halált
nem övezik hamvas levelű nyárfák,
(neki a tűlevél is kevés) átrág
rajta a kőszívű törvény, ahogy a hegy
bekebelezhet utazót. Odamegy,
meghódítja, mit neki a nyolcezer,
de a visszaútra nincs erő… hever.
Ő csúcsra ér, a napnyugta a völgybe,
rózsája fehér, mint hó körülötte.
10 hozzászólás
Kedves Andrea!
Nagyon szép, megható emlékezés a versed!
Gratulálok hozzá!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Köszönöm, hogy elolvastad soraim, üdvözöllek szeretettel.
A.
Andi gyönyörű a versed !:)
Rövidségében mégis benne élete, s halála.
Nagyon tetszett.
ildi
Szia Ildi!
Máig emlékszem arra a napra. Máig különös minden távozás. A váratlan utak. De ez megindított. Egyszerűen beleborzongtam. Különös hétköznapi reggel. Tulajdonképpen semmi változás. A jó öreg halál csak tette a dolgát. A jó öreg Nap is. Ott pedig a hó. Megszokott, fájdalmas. Hirtelen jött búcsúzó. Még hallom, pedig semmi szó…
Üdv,
A.
szépszép több mint szép. szeretettel
Örülök, hogy így gondolod, kedves Andy!
Üdv,
A.
Megható emlékezés, szép vers, nem befolyásol, hogy kissé felelőtlennek éreztem, amit a vers alanya tett…
Kedves Irén!
Én is érzem a felelőtlenséget, de azt hiszem, nem tudom megérteni őt, mert kívülálló vagyok. Ennél nagyobb bűnt is követnek el emberek, már ha egyáltalán az az, hogy valakinek a hegymászás a szenvedélye. Mindenesetre család mellett művelni e hódolatot elég meghökkentő. El akkor se ítélem, nagyságát nem vitatom. Hibái pedig mindenkinek vannak, azzal születik, azzal távozik, ha tetszik, ha nem. De ezeket pont, hogy nem a feledés törli, hanem az emlékezés.
Isten nyugosztalja.
Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál.
üdv,
A.
Kedves Andrea!
A versed minden szavát átéreztem… a közepe különösen költői.
A felelőtlenség valóban egy nehéz kérdés. Kicsit talán értem az ilyesmit, mert mindig arra vágytam, hogy vitorlázó repüljek, és bár eddig nem sikerült elérnem (sajnos), egyszer valakinek, aki azt mondta, hogy lezuhanhatok, és akkor "annyi", azt mondtam, hogyha soha nem megyek fel a repülővel, akkor mindig úgy fogom érezni, hogy nem értem el egy hőn áhított célt. Sikerre tervezünk, nem veszteségre… és a tervezett célok elérése nélkül nem teljes az élet… még akkor sem, ha baj történhet.
Erőss Zsolt kitartásból nagy példát mutatott… a döntésének az okát pedig bizony csak ő érezte igazán…
Szeretettel: Mónika
Kedves barackvirág!
Örülök, hogy betértél hozzám, s hogy tetszett a vers.
Az általad leírtakkal egyetértek, hozzátéve, hogy mindenki szabad akaratából teszi,amit tesz. (Jobb esetben ugye.) Mindenkinek más a Teljesség, ezért aztán különbözőképpen létezünk, ami nem tetszhet ugyanúgy. Na ebben például egyformák vagyunk.
Üdv,
A.