Néha még

Néha még mindig megdöbbenek,
hogy elfogyott a tűz alól az étel.
Néha még mindig megdöbbenek,
egy kéz nem fog egy kezet.

Néha még kereslek ágyamban fordulván,
de kijózanít a párna magány.
Néha még mindig elmerengek rajtad,
de már távolról nézem az utad.

Néha még összegörnyed a lélek a fájdalomtól,
ahogy küzd és harcol leszakadó vágyaitól.
Néha még önkéntlenül keresnélek:
– hogy vagy édes, mi van veled –

Néha még érzem az illatod,
– lakásom sarkaiba rejtett látomásod –
S néha még ostobán megnézek egy régi pillanatot,
ami elmúlt, elszaladt, s elhagyott.

Néha még nézegetem a régi képeket,
de kijózanít a dátum fájdalma,
s lassan elcsepegnek szomorú lelkem álmai
egy-egy könnycseppbe csomagolva.

Néha még magányom falára írom neved,
még akkor is, ha a rajzolt betű kinevet.
Néha még a lelkem parázs és gyújtós nélkül ég,
…néha még…néha még…