Weihnachtswünsche
Wenn das Altjahr kommt zu Ende,
haben all wir voll die Hände:
Männer machen Stöberei,
strahlt die Wohnung einwandfrei.
Schneemann guckt mit Rübennase,
läuft ein weißer Löffelhase
versteckt durch das Winterwetter,
alles duftet Nadelblätter.
In den hohen Wohnhausblöcken
klingeln schon die Weihnachtsglöckhen,
herrscht heiliges, tiefes Schweigen,
Kerzen brennen auf den Zweigen.
Engel fliegen durch die Zimmer,
Lämpchen glühn mit buntem Glimmer,
Liebe blüht auf in den Herzen,
Funken auf den Wunderkerzen.
Steht ein Christbaum, auf den engen
Zweigenspitzen Schmucke hängen;
schau hinein und schreck zum Tode:
Mißgestalten letzter Mode!
Kinder spielen mit den Zwergen
aus den schneebedeckten Bergen,
wo die frohen Schlitten rutschen,
Gäste liegen in den Gutschen.
Kein Fernsehen: wer der Teufel
guckt die armen Eiskunstläufer?
Packpapiere voller Waren;
zählt das Netto, weg mit Taren!
Kinder warten die Geschenke,
wart ich auch, und glücklich denke:
Deutschsprachstunden endlich ‘raus,
evig lebe Winterpaus!
______________________________________
Karácsonyi kívánságok
Ha eljön az Óév vége,
kezünknek nincs pihenése:
takarítás – férfidolog,
minden lakás tisztán ragyog.
Kinn Répaorr, a hóember,
fehér nyuszi futni restell,
elrejti őt a tél hava,
száll tűlevél friss illata.
Lakóházak nyújtózkodnak,
karácsonyi csengők szólnak,
aztán csend lesz, mély, szentséges,
minden ág gyertyákkal ékes.
Szobákon át angyal röppen,
színes fény villódzik közben,
szívben szeretet virágzik,
csillagszóró sziporkázik.
Karácsonyfa gyenge ága
súlyos díszeit dajkálja;
ahány gömb, ha reá nézel,
visszanéz torz tükörképpel!
Hó belepte hegyek közül
gyermekjáték manó kerül,
kinn csúszkálnak vidám szánon,
benn a vendég – kempingágyon.
Nincs tévé: ördög se nézi,
jégtáncos szegény hogy végzi?
Csomagolópapír-hegyek,
benn a lényeg, kinn – göngyöleg!
Ajándékra vár sok gyermek,
várok én is, és örvendek:
tűnj fiókba, németfüzet,
hurrá, végre téli szünet!
_________________________________
(Fordította: Szöllősi Dávid)