Önköszöntő – névnapomon

Kedves Dávid, nézz tükörbe,
és ha nálad az nem görbe,
egy az egyben megláthatod,
milyen most az ábrázatod!

Hajad őszes, arcod sovány,
(sosem voltál egy Don Juan…)
ám a szemed nem karikás,
a sok alvás jót tesz – mi más?

Mutatja a falinaptár,
decemberben te is kaptál
egy napot, hogy köszöntsenek,
köszöntsék a Dávid nevet.

Dávid volt az apukád itt,
most unokád, vejed Dávid.
Divatos név, kétségtelen,
a Góliát – esélytelen.

Kedves Dávid, mondd el nékem,
(hiszen nyugdíjas vagy régen…)
mivel töltöd te az időt?
Sámli nélkül húzol cipőt?

Verseket írsz… Nagyon derék!
(Időd van rá éppen elég.)
Muzsikálsz is… Ez nagyszerű!
(Ilyenkor önt el a derű.)

Táncolsz… Nem bírsz már magaddal?
Ezzel a rossz derekaddal?
Mit? Hogy szex is? Na, ez már sok!
Nem kellenek hazugságok!

Még hogy só, meg öreg kecske…
Hát… Bizony, az öregecske!
Inkább ülj a meleg vízbe,
mielőtt a mentő visz be!

Sapkát vegyél, meleg ruhát,
hagyd el ezt a süket dumát,
nyüstöljed az internetet,
és vedd be a gyógyszeredet!

Ja, hogy ma a névnapod van?
Köszöntsd hát visszafogottan:
cigi, szesz, nő – semmi káros!
Éltessen – a Magasságos!