Ment a vízhez. Sáron rózsája
éledt szelíd lába nyomára.
Amerre járt, kis portölcsérek
keveregtek – testben a lélek.
A Jordánnál már János várta,
rögeszmét ápolt dacos tudása.
Hite övezte – hegyormot várfok –
mert csak a szegény vár megváltót.
Földanya forró csontján hevert
s cserélt igét a Megkeresztelt.
Körötte száz más evett-ivott,
s még Jánossal is egyedül volt.
S ahogy híre szállt szájról szájra,
álszent lelkekben bitófája
épült már. Mert tudatlan birkák
hadát farkasok irányítják.
15 hozzászólás
Kedves Irén!
Örülök a téma választásodnak, hogy megírtad Jézus megkeresztelését. A verset nem mindenütt értem, de annyit látok, hogy nem a csodáról, a nagyszerű Isteni közeledésről szól a vers szerintem, hanem egy ezt is legyőző emberi cselszövésről.
Üdv.: Szalai Mihály
Azt gondolom, elég jól érthető vers ez, bár talán elgondolkodtat helyenként. Két talpköve van: Keresztelő Szent János mély hite a Messiás eljövetelében, (rögeszmét ápolt dacos tudása) és Jézus, a kiválasztott magánya. (Körötte száz más evett-ivott, /
s még Jánossal is egyedül volt.) Aktualizált mondanivalója pedig: az egyik: mert csak a szegény vár megváltót. A másik: Mert tudatlan birkák /hadát farkasok irányítják)
Remélem, segítettem. Köszönöm az olvasást.
Kedves Irén!
Így, hogy a jelen korra vett értelmezést is hozzá tetted a versed jobban érthető, és még értékesebb lett számomra.
Köszönöm: Szalai Mihály
Kedves Irén!
Érdekes a versed témája. Jézus születéséről, haláláról, feltámadásáról már nagyon sok verset olvastam, de a vízkeresztről még ez az első.
Nem csak a téma érdekes, de a megközelítés is. Nincs megnyíló menny, nincs fehér galamb, János sem tiltakozik a keresztelés ellen a versedben. Nagyon emberire sikerült.
Judit
Juditkám, János miért tiltakozna? Én, amit olvastam erről a témáról, abban folyton várta Jézust, és már ránézésre tudta, hogy ő az, akit várt. Az egész esemény emberek közt, emberi módon eshetett meg, tömegben is magányosan. És pont ez az izgalmas benne, mert így tudjuk aktualizálni a mai világra az emberi viselkedést..
Kedves Judit!
Te fejtetted ki, hogy én az első hozzászólásomban mire gondoltam. Igen, egy vízkereszti verstől a megnyíló mennyt, és a galambként leszálló szent lelket is várnám, megemlítés szintjén legalább, hogy a csoda megjelenjen. János tiltakozása is egy fontos momentuma a történetnek, e nélkül Jézus alázata, bűntelenként beállni a bűnösök közé, a keresztségben bűneink felvétele is nehezebben nyer beteljesedést.
Szalai Mihály
Kedves Mihály, a megnyíló mennyet, röpködő galambokat hagyom a vallásos versekre, melyekkel Dunát lehet rekeszteni. Engem Jézus, mint ember érdekel, aki az utolsó pillanatban fel is kiált a keresztfán, hogy miért hagyták el őt…
De a Vízkereszt nem igazán Jézusról szól csak Ilyenkor János van előtérben, rá emlékezünk, a keresztelésre, és ez az ő ünnepe. Én itt elmerengtem egy délutánon, amikor Jézus keresztelése történt meg, és találkozott a két megszállott…
Kedves Irén!
Így a versed máris jobban érthető. De a teológiai elgondolásaiddal egyáltalán nem értek egyet, ezért kezdtem más szemmel nézni a verset. Ha érdekel az, hogy teológiailag mit gondolok a témáról, akkor szívesen írok arról is, egyébként nem akarok vitázni rajta.
Szalai Mihály
"mert csak a szegény vár megváltót."
Ez a sorod, erősen elgondolkodtatott.
Kedves Szusi, szeretném remélni, hogy egyetértesz vele…
Sejtem, min gondolkodsz, de minél többet töröm a fejem, annál igazabbnak hiszem.
Kedves Mihály, nem vagyok teológus, sem vallás és bibliaszakértő, a megérzéseimet, képzeletemet, gondolataimat, véleményemet írom meg a verseimben. (nem is mindig az enyémeket, bár ezt jelezni szoktam valamiképp).
Nem akarok vallási vitát folytatni. Egyikünk sem volt a helyszínen…:)))
Kedves Irén!
Ritkaság ilyen verset olvasni. Nagyon érdekes a téma, egy olyan emberről, aki minket megváltott.
Röviden és érthetően írtál róla. Időnkén én is előveszem a bibliát, mert abban nagyon sok minden meg van írva.
Örültem, hogy ilyen vallásos verset is olvashattam itt.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, Katám.
Nem annyira vallásos vers ez. Inkább elgondolkodtam, hogyan is mehetett végbe, amikor a két férfi találkozott. Mindkettő ismert volt már. Mindkettőben hittek. Mindkettő hitt. És mindkettő vitatott , hiszen vagy igaz, vagy nem a mese…
Csak hát az emberi tulajdonság, viselkedés… az örök.
Kedves Irén! Mint ahogy a Bibliában minden jelképes, Jézus és János viszonya is szimbóluma egyfajta emberi megnyilvánulásnak. János mindennel dacoló hite, Jézus magánya, az evő-ivó tömeg, a megtévesztők és megtévesztettek – ezek mind emberi tulajdonságok. És mindez benne van a versedben. Attól jó ez a vers, hogy emberi.
Üdv: Kati
Köszönöm, Kati, nagyon jól látod szándékaimat tekintve.