– Bocsánat! Még beférek?
– Persze, tessék csak…
– Köszönöm. Hányadikra tart?
– A 11.-re…
– Jómagam is…. (kis szünet)…Szép kasza.
– Köszönöm, a munkámhoz kell…
– Aha, értem…Azért a csuklyája se semmi, nem is látni az arcát… Mármint ne vegye tolakodásnak!
– Ugyan, semmi gond. Már megszoktam.
– Vagy úgy! A Baloghékhoz tart? Már megint valami beöltözős bulira készülnek, mi? Ja igen…üzenem nekik, hogy kivételesen ne hagyják a sörös dobozokat az ajtónk előtt! Felnőtt emberek, nem hiszem el, h…
– Nem a Baloghékhoz tartok.
– Ööö…tessék? Mondott valamit?
– Nem a Baloghékhoz megyek!
– Jó, jó! De akkor kihez? Mici nénijék már nyugdíjasok, nekik a legnagyobb szórakozás a Mónika show és a kenósorsolás…
– Nem hozzájuk…(mély sóhaj)…a Szarvas lakásba tartok…
– Ez fura…
– Már miért lenne fura?
– Ugyanis ott lakom. Szarvas Ferenc vagyok. De szólítson csak Ferinek! És maga kicsoda?
– A Halál vagyok. Elsőre nem ismertem fel, de így már minden világos…
-Hát nekem meg egyre homályosabb ez az egész… Apropó homályos…ezt a sejtelmesen hömpölygő ködöt maga eregeti, vagy szólni kéne a szerelőknek? Képzelje: a múlt hónapban voltak itt valami zárlat miatt. Állítólag megszerelték, de azóta ilyen gyér a világítás; ráadásul most még ez a füst is!
– Elnézést….a belépőm része, tudja, így sokkal hatásosabb…
– Iiiigen…..na de mit mondott, miért is jött ide? Várjunk….csak nem meghalt valaki?! Mondja, hogy az anyósom az, kérem!!!
– Nézze, így is elég kínos nekem… Nem lett volna szabad, hogy találkozzunk!
– Most már mindegy. Csak jogom van tudni, hogy mi történt?! Naaa…hallgatok, mint a sír!
– Rendben van. De nem tőlem tudja!
– Megesküszöm akár a feleségem életére is!
– Na éppen róla lenne szó…
– Mi van vele?
– Hogy is mondjam…a kedves felesége az utóbbi időben mással tölti azokat a bizonyos délutánokat, amikoris ön később ér haza a munkából.
– Ja. Csak ennyi?!
– Hogy-hogy csak ennyi?! Hisz csalja a felesége!
– Ugyan! Mit gondol, én szimpla önszorgalomból maradok bent minden kedden és csütörtökön „túlórázni”? Ma sajnos nem ért rá a Gizike…
– Így viszont nem értem! Pedig az szerepel a halál indoklásánál, hogy ön ma hamarabb ér haza. Benyit a hálószobába és egy másik férfival találja a feleségét. Kimegy a konyhába, előveszi a felső fiókból a fegyvert és…
– Sületlenség! Még előnyömre is válna a dolog… Így legalább minden veszekedés nélkül nézhetném esténként a meccset!
– Akkor sem értem! Így áll pontosan a dokumentumban: „Sz. Ferenc, budapesti lakos 18.05-kor benyit a Temetősor utca 11/b lakásának hálószobájába, ahol felesége, Sz. Ferencné Pirike férje kedvenc mezében éppen…
– Micsoda?! A dedikált mezemben?! Az volt életem legjobb meccse! Ezért megölöm azt a cédát!…
8 hozzászólás
Ez jó(mármint az írás), és szerintem nem is teljesen abszurd! Üdv. István
Remek szatírát írtál! Nagyon tetszett az ötlet.
Szeretettel gratulálok: Ica (o
:)) Már amikor a közepén azt hiszed, hogy "oké, úgyis tudom, mi lesz", jön a csavar a végén. Tetszett, jót nevettem!
Puszi,
Poppy
Hm. Az információkat értékelni is kell tudni. Nagyon cuki történet.
Kedves Gergely!
Már tegnap elolvastam – akkor nem volt időm írni hozzá -, de azóta is ezen kuncogok. Nem elsősorban a történeten, hanem azon, hogy milyen ügyesen csavarintottad meg az alapvetően is nagyon jó sztorit.
Gratulálok! Nagyon ötletes, szellemes, és annyira férfias.
Judit
Kedves Istefan!
Hát… szerintem elég abszurd.
Még egyetemen kellett írnom egy rövid párbeszédet "rossz hír" témakörben – gondoltam, miért ne lehetne mindjárt halmozottan rossz a kapott hír…
Kedves oroszlán!
Lehet, hogy szatíra, de kérdés, mit is figuráz ki igazán? Az emberi természetet, a hibát vétő bürokratikus Halált?
Szia Poppy!
Na, örülök, hogy beugrottál! Az a csavar nagyon kellett, mert anélkül egy sablon munka lenne:"a-lelkedért-jöttem" fajtából. Bár egy kicsit sántít a végzetes indok – ezért tettem abszurd kategóriába a művet.
Kedves szusi!
A bürökrácia már csak ilyen… gyakran siklanak el lényeges dolgok felett a sok papír között. De ha ez nincs, hol a csattanó?!
Kedves Judit!
Ahogy fentebb is írtam, a csattanó elég abszurd (nem biztos, hogy a legjobbra sikerült, de az annál valószínűbb, hogy senki sem várta). A férfias jelleget nem tagadom. Az volnék.
////Köszönöm, hogy benéztetek hozzám!/////
Még mindig jóó!
Üdv:István
Kedves HIP!
Köszönöm, hogy benéztél, és hogy felolvastál az esten!