– Bocsánat! Még beférek?
– Persze, tessék csak…
– Köszönöm. Hányadikra tart?
– A 11.-re…
– Jómagam is…. (kis szünet)…Szép kasza.
– Köszönöm, a munkámhoz kell…
– Aha, értem…Azért a csuklyája se semmi, nem is látni az arcát… Mármint ne vegye tolakodásnak!
– Ugyan, semmi gond. Már megszoktam.
– Vagy úgy! A Baloghékhoz tart? Már megint valami beöltözős bulira készülnek, mi? Ja igen…üzenem nekik, hogy kivételesen ne hagyják a sörös dobozokat az ajtónk előtt! Felnőtt emberek, nem hiszem el, h…
– Nem a Baloghékhoz tartok.
– Ööö…tessék? Mondott valamit?
– Nem a Baloghékhoz megyek!
– Jó, jó! De akkor kihez? Mici nénijék már nyugdíjasok, nekik a legnagyobb szórakozás a Mónika show és a kenósorsolás…
– Nem hozzájuk…(mély sóhaj)…a Szarvas lakásba tartok…
– Ez fura…
– Már miért lenne fura?
– Ugyanis ott lakom. Szarvas Ferenc vagyok. De szólítson csak Ferinek! És maga kicsoda?
– A Halál vagyok. Elsőre nem ismertem fel, de így már minden világos…
-Hát nekem meg egyre homályosabb ez az egész… Apropó homályos…ezt a sejtelmesen hömpölygő ködöt maga eregeti, vagy szólni kéne a szerelőknek? Képzelje: a múlt hónapban voltak itt valami zárlat miatt. Állítólag megszerelték, de azóta ilyen gyér a világítás; ráadásul most még ez a füst is!
– Elnézést….a belépőm része, tudja, így sokkal hatásosabb…
– Iiiigen…..na de mit mondott, miért is jött ide? Várjunk….csak nem meghalt valaki?! Mondja, hogy az anyósom az, kérem!!!
– Nézze, így is elég kínos nekem… Nem lett volna szabad, hogy találkozzunk!
– Most már mindegy. Csak jogom van tudni, hogy mi történt?! Naaa…hallgatok, mint a sír!
– Rendben van. De nem tőlem tudja!
– Megesküszöm akár a feleségem életére is!
– Na éppen róla lenne szó…
– Mi van vele?
– Hogy is mondjam…a kedves felesége az utóbbi időben mással tölti azokat a bizonyos délutánokat, amikoris ön később ér haza a munkából.
– Ja. Csak ennyi?!
– Hogy-hogy csak ennyi?! Hisz csalja a felesége!
– Ugyan! Mit gondol, én szimpla önszorgalomból maradok bent minden kedden és csütörtökön „túlórázni”? Ma sajnos nem ért rá a Gizike…
– Így viszont nem értem! Pedig az szerepel a halál indoklásánál, hogy ön ma hamarabb ér haza. Benyit a hálószobába és egy másik férfival találja a feleségét. Kimegy a konyhába, előveszi a felső fiókból a fegyvert és…
– Sületlenség! Még előnyömre is válna a dolog… Így legalább minden veszekedés nélkül nézhetném esténként a meccset!
– Akkor sem értem! Így áll pontosan a dokumentumban: „Sz. Ferenc, budapesti lakos 18.05-kor benyit a Temetősor utca 11/b lakásának hálószobájába, ahol felesége, Sz. Ferencné Pirike férje kedvenc mezében éppen…
– Micsoda?! A dedikált mezemben?! Az volt életem legjobb meccse! Ezért megölöm azt a cédát!…
8 hozzászólás
Ez jó(mármint az írás), és szerintem nem is teljesen abszurd! Üdv. István
Remek szatírát írtál! Nagyon tetszett az ötlet.
Szeretettel gratulálok: Ica (o
:)) Már amikor a közepén azt hiszed, hogy "oké, úgyis tudom, mi lesz", jön a csavar a végén. Tetszett, jót nevettem!
Puszi,
Poppy
Hm. Az információkat értékelni is kell tudni. Nagyon cuki történet.
Kedves Gergely!
Már tegnap elolvastam – akkor nem volt időm írni hozzá -, de azóta is ezen kuncogok. Nem elsősorban a történeten, hanem azon, hogy milyen ügyesen csavarintottad meg az alapvetően is nagyon jó sztorit.
Gratulálok! Nagyon ötletes, szellemes, és annyira férfias.
Judit 🙂
Kedves Istefan!
Hát… szerintem elég abszurd. 😀 Még egyetemen kellett írnom egy rövid párbeszédet "rossz hír" témakörben – gondoltam, miért ne lehetne mindjárt halmozottan rossz a kapott hír…
Kedves oroszlán!
Lehet, hogy szatíra, de kérdés, mit is figuráz ki igazán? Az emberi természetet, a hibát vétő bürokratikus Halált?
Szia Poppy!
Na, örülök, hogy beugrottál! Az a csavar nagyon kellett, mert anélkül egy sablon munka lenne:"a-lelkedért-jöttem" fajtából. Bár egy kicsit sántít a végzetes indok – ezért tettem abszurd kategóriába a művet. 🙂
Kedves szusi!
A bürökrácia már csak ilyen… gyakran siklanak el lényeges dolgok felett a sok papír között. De ha ez nincs, hol a csattanó?! 🙂
Kedves Judit!
Ahogy fentebb is írtam, a csattanó elég abszurd (nem biztos, hogy a legjobbra sikerült, de az annál valószínűbb, hogy senki sem várta). A férfias jelleget nem tagadom. Az volnék. 😀
////Köszönöm, hogy benéztetek hozzám!/////
Még mindig jóó! 🙂
Üdv:István
Kedves HIP!
Köszönöm, hogy benéztél, és hogy felolvastál az esten! 🙂