Csak úgy elgondolkodtam…
Végre-valahára süt a nap,
Álmos délutánoknak vége szakad.
Ránk fér már a világosság,
Orrfújásoknak is vége lesz már!
Márciusban már hosszabbak a napok!
Amikor nem lesz fagy (remélem).
Tudom, mindenki várja a szép tavaszt,
Amikor kizöldül az erdő és a rét.
Várom a szép tavaszt én is, mert
Abban hinnie kell mindenkinek, hogy az lesz!
Szeretem, mert ez a legszebb évszak, mert
Zeng már a madárdal, feléled a természet, s a
Tengerentúlról a gólyák visszatérnek, s
reménykedjünk, hogy velük együtt azok is hazatalálnak,
akik más országokban keresik a kenyerüket.
**
17 hozzászólás
Kedves Kata!
Lenne egy észrevételem. A napok mindig egyformán hosszúak, hiszen télen-nyáron 24 órából állnak, nincsen ez másként ősszel és tavasszal sem.
A nappalok rövidülnek és hosszabbodnak csak. Tudjuk jól, ahogyan kering a Föld a Nap körül hol közelebb, hol távolabb kerül hozzá. Emiatt váltakoznak az évszakok. Hála az égnek, egyre közelebb kerülünk a Naphoz, így egyre hosszabbak lesznek a nappalok.
Reménykedjünk, hogy mindenki hazatalál egyszer.
Versedhez szeretettel gratulálok.
Noémi 🙂
Elfelejtettem a nevemet aláírni.
Kedves Noémi!
Köszönöm észrevételedet, természetesen én is tisztában vagyok vele, javítani fogom. Gyors munka volt, én észre se vettem. A rövid nappalok az embereket nagyon megviselik, én sem szeretem, s talán ezért is várja mindenki a tél után a kellemesebb, hosszabbra nyúló nappalokat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mindenki várja már ezt a szép időszakot.
Versedbe belecsempészted a hazatérőket is. Sajnos előbb hazatérnek a gólyák, mint a külföldön dolgozók. A madarakról az ÉG gondoskodik, az emberek többségéről???
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Igen, becsempésztem. S ez a nagy kérdés, amit három kérdőjellel jelöltél. De erre nem tudom a választ, inkább csak reménykedem.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! Jól összeszedted a gondoltaidat! Szerintem túl sok a versedben a szó ismétlés. A vége" az még nem is annyira de a sok "már" ott látok felesleget. Sokszor esem jómagam is ebbe a hibába!
szeretettel-panka
Igazad van, Panka, sok a már. Talán azért, mivel mindjárt föltettem, ahogy elkészült és nem olvastam át kritikus szemekkel. Azért mégis úgy marad, talán hiányoznának, ha kiemelném.
Köszönöm, hogy itt jártál: Kata
Gratulálok szép gondolatokat hordozó versedhez! A költöző madarakkal a külföldön tartózkodó fiataljaink is hazatérhetnének. Nagy gondolat, igazán eredeti! Úgy legyen! Csak kellenek a munkahelyek a megélhetéshez, boldoguláshoz. Reménykedjünk!
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Nos, én éppen úgy gondoltam, ahogyan Te befejezted az én rövid mondatomat. De mos kellene arra mindenkinek felkészülni, hogy sikerüljön. Reménykedjünk!
Köszönöm, hogy hozzám tévedtél. Máskor is szívesen látlak
Kata
Kedves Kata!
Én is nagyon várom a tavaszt, amikor virágba borulnak a fák és ezer madár dalol.
Talán a költöző madarakkal hazatérnek azok, akiknek itthon nem termett babér 🙂
Versedet szeretettel olvastam 🙂
Egy veréb (is madár)
Kedves ? kisvréb!
Köszönöm a látogatást. Először azt hittem, hogy a kisveréb egy kisfiú vagy kislány. Mindenképpen ötletes a névválasztás, s végeredményben a veréb is madár…
Én valamikor – a kezdet-kezdetén írtam is verset a verebekről. Sokan nem is tudom, miért haragszanak rájuk, de én ugyanúgy szeretem őket, mint más madárkákat. Úgy, mint az embereknél: senki sem tehet arról – se ember, se madár, hogy hová születik, csak abban segíthet, hogy mivé lesz!
Remélem, megtalálod körünkben a helyedet, s jól érzed itt magad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mindig meglepsz bennünket valami újjal, valami széppel.
Ez a versed is remek, ötletes, szép képekkel, és némi empátiával kápráztatsz bennünket.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Én pedig köszönöm, hogy érdeklődsz az alkotásaim iránt. Ami eszembe jut, azt igyekszem hamar megvalósítani, s van ami sikerül, van ami nem. Örülök, ha tetszett, s köszönöm hogy megnézted.
Szertettel: Kata
Kedves Kata!
Februárban már különösen várjuk a tavaszt, mert egyre közelebb vagyunk a tavaszi hónapokhoz. Bárcsak a gólyákkal hazatérnének a külföldön élő ismerőseink is. aminek kicsi a valószínűsége, de ábrándnak jó.
Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Tudom, akik kimentek, legtöbbjük kényszerből tette és hiába az esetleges visszavágyás, csak úgy tudnak hazatérni, ha itt is megtalálják azt a helyet, ahol a mindennapi kenyerüket maguk – és ha van már családjuk – számára. S ez a legnagyobb gond. De azért reménykedjünk, hogy előbb-utóbb azt is megoldják.
Köszönöm kedves szavaidat
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon tetszett a versed és ez a forma, a mondanivalója. Remélem én is, hogy a madarakon kívül lesznek akik hazatalálnak, mert itt élni jó, (még ha nehéz is időnként) de ez a hazánk.
Én is úgy érzem, hogy bármilyen nehéz is itt az élet, de ez a hazánk. Egy hónap után jöttem hazafelé a Dunakanyartól, sütött a nap, már kivirultak a fák az úttest mellett, és a megmunkált kertekből orgonavirág illata szállt a levegőben, egy ideig a Duna mellett haladtunk, majd az Ipoly mentén. Magas hegyek keretezték a kilátást mindenhol. Csodálatosan szép volt az út, s közben arra gondoltam: Nincs is szebb ország, mint a miénk, és a külhonokba kivándorolt fiatalok jutottak eszembe. Vajon mikor lesz olyan itt az élet, mint ott, ahová munkát keresni mentek, hogy ők is itthon élvezzék hazánk szépségeit. Azt bizton tudom, hogy aki kimegy innen, a honvágy kíséri az életét.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata