Elmentél.
Széked mellé
rogyva
találtak Rád reggel,
mint magzat
anyja méhében
összegömbölyödve,
aludtad át halálod.
Elmentél.
Elvitted messze
göcögő kacajod,
anyaságod,
asszonyi léted,
néma bánatod,
s lelked egy fáradt
testet itt hagyott.
Elmentél.
Odafönn két
angyalszemmel
több ragyog,
s az Isten
tegnap éjjel
leküldött helyetted
egy hullócsillagot.
5 hozzászólás
Kedves kisveréb!
Szép vers az elmúlásról, tetszik a versed gazdag képvilága. Nagyon magas eufemizmussal írsz édesanyád eltávozásáról. A fájdalom is érződik soraidból, de az Isten döntésébe való belenyugvás is. Ő adta ő vette el alapon.
Szalai Mihály
Szépen szövöd a szavakat.
Megható sorok az elmúlásról. Az utolsó versszak meg valami gyönyörűség.
Üdv. a fedélzeten kisveréb! Érezd jól magad nálunk.
Szeretettel!
Ida
Gyönyörű hasonlattal indítasz, nagy fájdalomból, szépen felépített vers.
Gratula!
Poppy
Szabatos, érthető mondatokban fejezted ki fájó gondolataidat.
Versed befejezése szép költői gondolatokat takarnak.
Írjál sokat, olvasd mások alkotásait is, és érezd magad jól közöttünk.
Szeretettel: Kata
gyönyörűűű vers fájdalmasan az. szeretettel