*
fúj a szél
nyitva az ablak
huzat van
ki- bejárnak
belőled-beléd
a tér féregjáratán
át élők holtak
szelídül a dúvad
a szelídek
elvadulnak
feltámadnak
egymás után
itt tűnnek fel
de ott állnak
az életből
kigyomláltak
kikelnek
megtermékenyült
emlék-peték
a páncél-héj
testszelvényeibe
rejtett időférgek
s mire az ember
feleszmélne
mire a kezem
hozzád érhet
a kígyó saját
farkába harap
határt szabnak
szögesdróttal
megkoronázott
vérző falak
a múlt a múlttal
a jelen a
mával is összeér
de ne félj
majd lenge
cédrusok nőnek
a porral együtt
elsepert vér
a töviskoszorú
a fakereszt
a szűzen szült
a szentté avatott
prostituált
a latrok
lábnyoma helyén
nyitva az ablak
huzat van
fúj a szél
**
szegnek rozsdafoltját
hordja a tenyér
sorsvonalaiban
rejtett jóslat
a jövőbe
fulladt múlt
üvölt a sátán
hallgat az Úr
a szíveden nőtt
lüktető vadhús
önműtétre vár
tűzfalakra kúsznak
az árnyak
az emberből
kinő az állati lét
ellobban
léggé lényegül
a kéj
fabábukat segít
világra a bába
az elpárolgott
testek árnya
beleég a vakító
márványba
a holnapi emlék
időpárlat
a néhai ott- és
a mai ittlét
méhfaltól
méhfalig ér
mint a burokba
zárt tér
buborékként
őrzi magát
akár a
magzatkezdemény
a szedercsírás
halál-árnyék
vigaszként
a megfeszített
emberfia
buja tájban
állva
tenyerén
a megváltás
ígéretét
szegnek rozsdafoltját
hordja
***
lárvaarcokon
a ráncok
vulkánok
hamujába rajzolt
Nazca-vonalak
összezörrenek
a poharak
kinyílik
a szekrény
ha megmozdul
a föld
fellázadnak
a tárgyak
a elhajított kő
hozzád vissza
soha nem tér
ha a szó
mérgezett
a kérdés
fontosabb
a feleletnél
az értelemnél
az érzés
a életnél az emlék
az iránytű helyett
az átrajzolt térkép
mutatja a helyes utat
a túléléshez segít
a hamis tudat
s mire elhal a holnap
egymásra sorvad
a csőcselék az elit
a sudrák az árják
a ragadozók
a prédák
a párducok
a gödölyék sorsa
a barázdák a ráncok
időféreg nyomatok
vulkánok
hamujába rajzolt
Nazca-vonalak
lárvaarcokon
****
tegnapra virrad
a másnap
mire beveted
az ágyad
lepedőránc
se őrzi mára
szeretőd
hűlt helyét
szép ívű
vonalainak
lenyomatát
a szeretkezés
nehézfém illatát
a házasságtörő
aktus ritmusa
az ágyéklüktetés
már csak
a szublimált idő
maradéka
mágneses tér
rendezte tüskés
vasreszelék-vázlat
párolgó rajzolat
a szürkéskék agyban
nem kívánt
mellékhatásként
lelkifurdalással
tegnapra virrad
a másnap
koponyádban
emléktöredékek
ki- bejárnak
fúj a szél
nyitva az ablak
huzat van
14 hozzászólás
Kedves János!
Elég lehetett megírni ezt a verset.Hosszú és mégis tartalmas.Olyan igazi mai modern férfi vers.
Ági
Kedves Ágnes!
Örülök, hogy férfiasan tartalmasnak találtad ezt az írásomat. Nem volt nehéz megírni, de azért érlelni kellett.
Üdv.:SzJ
Az érett gyümölcs elhagyja a fát, és rothadásávál megemlékezik önmagjáról.
Örömmel olvastalak, nagyon jó gondolatok, ízlelgetésre méltók!
Üdvözlettel: eferesz
Kedves eferesz!
Örülök, hogy ízlelgetted a versemet.
SzJ
Jó verset írtál.Gratulálok.
Ágnes
Kedves Ágnes!
Örülök, hogy jónak tartod az írást.
SzJ
Szia János! 🙂
Nagyon jól keretez az a három sor! Egységet alkot. Kifejezetten nehéz vers (nem is vártam mást), és most nem is akarom megfejteni, inkább csak megélem zaklatottságát. Felkavaró. Olyasmi, amit fentről lehet csak látni, mert lentről kusza. A vers úgy épül fel, hogy minden szóösszetételnek külön értelme van, de összefűzve teljesen kerek a mondanivaló. Hogy pontosan értsem, fel kellene emelkednem a magasba, de nem áll módomban. Szerintem éppen ez volt a szándékod. Kiírtad magadból, és aki igazán látni akarja, annak felül kell kerekednie önmagán, illetve a társadalmi normákon is.
Elsősorban azért kedvelem verseid, mert nem csak egyszeri olvasásra várnak, hanem feladatot adnak. Ez nem okozott meglepetést, asszem. 🙂
Ha visszagondolok régebbi verseidre, akkor megállapíthatom, hogy még mélyebbre mentél, mint egykor. Jól teszed! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ez a vers engem is meglepett, vezetett egyre mélyülő gondolatok felé. Ő írt engem! Egyetlen tudatos mozzanat a vers kerete, nem tudom, hogy a többi hogyan jött létre. De hát ezért érdemes írni, mert van benne misztikum.
Szeretettel: SzJ
Ember, ez jó volt, köszi
Kedves Iaca!
Örülök, hogy tetszik a vers.
Barátsággal üdvözöllek: SzJ
Szia János!
Elindultam, aztán nem tudtam megállni a végéig.
Rengeteg mindenről írsz, ami végül is egy tőről fakad. Legalább is én úgy látom.
A forma is remek. Hagyományos vers-szerű tördelés bizonyára nem ragasztott volna ide a monitor elé ilyen erősen. Rendkívül jó fogás a "fúj a szél, nyitva az ablak, huzat van" hármas kerete, ami az egyes versszakok tartalmi keretezését körbefonja. Ismerlek már régen, de eddig nemigen tudtam a csodálattól érdemben hozzászólni a verseidhez. Amint talán most sem teljességgel.
Baráti üdv: dodesz
Kedves Dodesz!
Ez egy gondolatfolyam. Tipikusan az a vers, ami gördülékenyen kerül a papírra, euforikusan. Minden mozzanata szertelenül öntudatlannak tűnik, de nem az.
Köszönöm kedves soraidat.
Nahát, dodesz, ezt olvasni nagyon érdekes! Előbb arra gondoltam, hogy csak egy össze-visszaság az egész, aztán, ahogy továbbolvastam, beláttam, hogy nagyon is jó gondolatokat tartalmaz, a korabeli vers külső formája, csak úgy vonzza az embert a továbblépésre. S végiggondoltam, ahogyan ezt Te írod és megtestesíted sorról-sorra egyfolytában, én úgy megyek tovább, nem tudok vele leállni, s végül: ne haragudj érte, de még olvasnám tovább, de itt a vége, fuss el véle!
Nagyon tetszik: Kata
Kedves Kata!
Nagyon örülök, hogy tetszett vers.
Üdvözöllek: SzJ