Szürke széllel gázol
át a sötét ködös tájon
a rothadó, kusza levélhad,
mint sokszor vert derékhad
áll halomban a levert,
maréknyi csomókba sepert
rövid kis vers, míg
magányos melankóliában
szorítja szívem fájón
Hiányod.
Hiába küzdök, keresek,
megfosztod tőlem kenyerem,
maró, szívbe mohón markoló
a bennem örökké viaskodó
sok-sok szilaj érzelem,
mit nem csitít értelem,
kiáltás, mert
magányos melankóliában
szorítja szívem fájón
Hiányod.
12 hozzászólás
Gratulálok a szépen megírt versedhez.Örömmel olvastam.
Szeretettel:Ágnes
Köszönöm szépen, ahogy azt is, hogy itt jártál.
Balázs
össze kellene gyúrni az előző változattal, amúgy összben inkább arra szavaznénk. mégha számomra még az sem volt teljesen igazi. szeretettel
Régen jártam Nálad Balázs !
Nekem tetszett, szépen megírtad!
Szeretettel : Zsu
Összességében nagyon jó benyomást tett rám a versed. Figyelemreméltó fejlődésen mentél keresztül. Szép, igényes képeket használsz, melyek mélyen és pontosan adják vissza a benned lévő érzéseket. Nekem a második versszak tetszik jobban, azt szinte tökéletesnek érzem. És mindemellett nagyon eredeti is az egész műved.
Üdv.:Tamás
Szia Susanne!
Köszönöm örülök szavaidnak. :))
Balázs
Tamás! Köszönöm, örülök hogy ennyien figyelemmel kíséritek és reagáltok a verseimre és azoknak ívére. Örülök a támogatásotoknak. 🙂
Köszönöm!
Kedves Balázs!
Letisztult, szép versed élmény volt számomra! Talán a legjobb versed egyike, hacsak nem a legjobb!!!
Szeretettel gratulálok: Ica (o
Ica!
Örülök a hatásnak, és köszönöm szavaid! Én is büszke vagyok erre a kiszakadásra 🙂
Balázs
A bánatos, melankolikus versek általában mindig jobbak, vagy legalábbis kicsivel, mint az örömöt sugallók.
Nagyon jó a vers: a "szürke szavakat" jól fűzted: sötét, rothadó, vert, sepert stb.
Egy egyszavas cím talán jobb lett volna, de lényeg maga a vers, ami jó.
üdv. K.
Szia Rebbel! 🙂
Szerintem sok 18 éves fiatal szeretne ilyen verset írni, már ha egyáltalán érdekli cseppnyit is a költészet. Manapság nem éppen van előtérben az irodalmi élvezet, ezért is örülök annak, hogy még mindig talpon vagy. 🙂
Ami a címet illeti, én megfelezném, így: Melankóliában.
A tartalom nagyon tetszik, kifejezi érzéskuszaságod, nem is akárhogyan. Az első szakasz bennem erősebb, a másodikon dolgozni kellett volna még, de már ne tedd! Így kerek a pillanatnyi mondanivalód. A rímekkel érdemes lesz elidőznöd, mert lesz foganatja.
Örülök, hogy menedéket találsz az írásban, nagyon tetszik, ahogy mindezt kifejezésre juttatod.
Hatalmas a fejlődésed a kezdetektől nézve. Csak így tovább! 🙂
Nekem örömet szereztél, hogy még mindig itt vagy, hogy olvashattalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, mindig örülök amikor felém jársz. Most sajnos egy időre elnémultam, de a napokban feltöltöm a legújabb versem, nem lett olyan jó, mint ez, de nem is azon van a hangsúly…
Valóban jobban hangzik csak így natúrban, majd átnevezem pár nap múlva. Többet fejez ki a versről.
Köszönöm a dicséretet, igyekszem majd még ilyeneket is írni, ha épp arra lesz energiám, eszem. Én is örültem, hogy benéztél!! :))
Szeretettel: Balázs