Köszönöm! Ez így van, szeretlek,
friss illata van a leletnek,
egyfolytában tavaszba érő,
pontos, időtlen időmérő.
Telis-tele egy kérdőjellel,
a felkiáltás is csak akkor
egyenes, ha felvállaltan mer
önmaga lenni és nincs jobb kor?
Az már az új mézesmadzag
hogy mindenünk a futószalag,
mert minden ajtó, minden ablak
nyit és zár, úgy ahogy szavaznak.
Köszönöm! Ez így van, szeretlek,
élet születik, ha temetnek.
Testembe ez van beleírva
s lelked tiszteletét lerója.
14 hozzászólás
Szia Eferesz! Hát bizony be kell vallanom, megfogtál ezzel a verssel: nem tudom miről szól. De bízom benne, h mint máskor is, megmagyarázod. Mi lehet a friss illatú lelet, ami egyvégtében beleérik a tavaszba? S ugyanakkor telis-tele egyetlen (ha jól értelmezem ?) kérdőjellel A szimbolizmus rejtelmeibe már Adynál is belebuktam néhányszor. Viszont a megjegyzéshez van egy megjegyzésem, Jézus azt mondja, ha egyetlen ruhád van (köpenyed) hasítsd ketté, s az egyik felét add oda egy rászorulónak. Na, ez a különbség. Mármint, hogy ne a saját lelkét ápolja, inkább a másik testével törődjön:) Üdv: én
Kedves Bödön!
Naná, készséggel állok szolgálatodra, tudva azt, hogy a szavak sokszor más-más jelentéssel bírnak, hiszen az egyéntől függ, hogyan értelmezi azokat.
Először is meg kell említenem azt, hogy ez a vers, szó szerint kifolyt belőlem, mert tudtam az elején, hogy miről szeretnék írni, de a befejezés engem is meglepett.
A friss illatú lelet a jelen pillanatot jelenti, mert nincs múlt és nincs jövő, a tavasz pedig a körforgást, ami mindig a jelenben zajlik, és mindebben a kérdőjel, a kétkedés, hogy vajon tényleg így van-e, hogy tényleg csak akkor vagyunk-e egyenesek (őszinték), ha önmagunk vagyunk és nincs jobb kor?
Igen és nincs.
🙂
A megjegyzésre csak egy kérdéssel válaszolok: Mohamed próféta talán nem ugyanazt mondja, mint Jézus, csak más szavakkal?
Szeretettel: Szabolcs
Szia Eferesz! Költeményed valóban rejtélyes, nem adja könnyen magát, és én sem vagyok biztos, hogy helyesen értem. Bár a szabad értelmezés és a gondolkodás lehetősége nagyobb erény, mint a túl egyszerű, bárdolatlan leírás. Az egész, amit közöltél, elejétől a végéig megfogott, különös erő vonul végig verseden. Ezért érdemes újra és újra olvasni.
Nem tudom, végül írsz-e magyarázatot, ha igen, én is szívesen elolvasom.
Üdv.:Tamás
Kedves jerrynostro!
Szívesen írok magyarázatot, de a vers maga a magyarázat!
🙂
Amiről a vers szól az tulajdonképpen az, hogy köszönöm az ÉLETET, a LÉTEZÉST!
🙂
Ha valamelyik része pontosabban érdekel, akkor kérlek jelezd, és köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Szabolcs
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Versed rejtélyes számomra is, nem értem a kérdő- és felkiáltójeleket, a mézesmadzagot a futószalagot… Egyébként, az összhang remek, nagyon jól hangzik, az mindenképpen megérdemli a csillagokat, de majd még visszajövök, hátha megvilágosodok! 🙂 Én is köszönöm.
Ida
Kedves Ida!
A mézesmadzag arra utal, hogy már annyi mindennel próbálkozott az ember megmagyarázni embertársának az élet lényegét, ami szerintem csupán csak annyi, hogy van. Na, ez is egy újabb mézesmadzag.
🙂
A futószalag? – Hát nem vagyunk termékek, ennyi, semmi sem az, minden egyedi és mégis egységes energia, maga a FORRÁS!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
Tegnap akartam írni hozzá,de gondoltam
mégegyszer megpróbálom ma…
Igen,pont ez jött be mint az elöttem szólóknak!
Nagyon szépen hangzik!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy ma megtetted.
Remélem a lenti hozzászólásokból választ kaptál a saját kérdéseidre is.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Szerintem mindig azok a versek – akár prózák is – a legjobban sikerülnek, amelyek úgy, ahogyan leírtad alább – egyszerűen kifolynak.
Elejétől végig élvezetes a versed, s nagyon jó a befejezés.
Többször is olvastam szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igen, az egyszerűség az mindig eredeti.
Köszönöm szépen Neked, hogy élvezettel olvastad az elejétől a végéig.
BÚÉK!
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Bevallom, hogy miután (tegnap) sokszor elolvastam a versed, gondolkodtam rajta.
Ma azt láttam, hogy bőven szóltak hozzá, el is kezdtem olvasni a véleményeket, de be is fejeztem hamar, hogy ne befolyásoljanak.
Amit a megjegyzésben hagytál az csodaszép gondolat, és tudom, nem véletlenül szórtad a szirmokat. 🙂
Versed tiszta gondolatokat takar. Az első szakaszban felállítottál egy koncepciót, amit a másodiktól töröltél. Látom, hogy hirtelen szakadt ki belőled ez a vers, mert máskor jobban figyeltél a részletekre. Ilyenek vagyunk. 🙂
A mondanivalód tökéletesen át tudtam élni a hatalmas kérdőjellel is, mert a versed tartalma szerintem magáért beszél. Legalábbis én megmártóztam benne, és nem értetlenül. 🙂
Bármennyire kiszaladt belőled ez, a későbbiekben legyen rajtad fék!!!
Ha időt hagysz az érésre, benned is átalakul az érzés, ami kitörni készül. Pozitívan alakul át majd, teljesebbé válik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igen, az első szakaszban felállított koncepció a másodikra már nem érvényes, de újra megjelenik az utolsóban, mintegy átölelve a közbeeső részt. Olyan ez mint a születés és a halál, körbefognak egy emberöltőt.
🙂
Örülök, hogy a mondanivalójára fogékony voltál, mert itt így lett a tiéd, hiszen nem csak magamnak írtam.
🙂
A fék valóban sokszor jól jön és azzal is egyetértek, hogy időt kell hagyni az érésre, hiszen minden így működik, mindennek ideje van, de ez az idő is nagyon relatív.
🙂
BÚÉK!!!
Kedves Eferesz!
Őszintén engem először a cím ragadott meg. Annyi minden lehet megköszönni. A jelen versedben szerintem először a születést, aztán a halált. Az életünk ami a kettő közti közbenső résznek számít valóban egy mézesmadzagos futószalag. Mindig rohanunk valami után, kergetjük a hiú ábrándokat. Én is többször elolvastam mire – a véleményem szerinti – lényeget meg tudtam ragadni és meg is tudtam fogalmazni. Egyébként én hiszek a szabad versben, ami nem átgondolt, hanem csak ÚGY JÖN. Üdv. Szilvi
Itt járt egy Angyalka!
🙂
Köszönöm szépen az itt hagyott sorokat, üzenetet.
Szeretettel: Szabolcs